Ágnes: Kik a felelősek a szüleim haláláért?

Felháborító hanyagsággal bántak a szüleimmel egy öregek otthonában. – állítja a Borsnak Ágnes. Az asszony egy társintézményben ápolónőként dolgozott, és a legnagyobb jóhiszemmel bízta kollégáira szülei ápolását.

Ágnes állítja: egy darabig rendben mentek a dolgok. Egészen addig, amíg édesanyja combnyaktörést szenvedett. 

– Kórházba került, ahol ellátták – folytatta Ágnes. – Később az intézetben észrevettem, hogy a sarkán kezdődő felfekvés látható. Ez annak is köszönhető, hogy az ápolók nem polcolták fel rendesen a lábát. Szóltam a saját intézményvezetőnknek, hogy telefonáljon át, mert szerintem vérmérgezés lesz a vége, ami gyakori szövődménye a felfekvésnek. Hozzáteszem, hogy a felfekvést szakmai körökben már ápolási hibaként kezelik, hiszen normális körülmények között nem szabadna kialakulnia. 

De édesapjának sem volt jobb sorsa. Az is előfordult, hogy ebéd után kitolták a bácsit a mosdóba, és ottfelejtették. – Délután fél ötkor még a toaletten találtam. Senkit nem érdekelt. 

Mindeközben Ág­nes édesanyja egyre rosszabb állapotba került. – Amikor enni adtam neki, egyszerűen kifolyt a száján. Ekkor újra kórházba kellett vinni. Az ápolóknak kétszer kellett átkötniük a lábát, hogy egyáltalán szállítható állapotban legyen, és ne derüljön ki a hanyagságuk. A lábán szinte rohadt a seb, olyan szag volt a kórteremben, hogy megma­radni nem lehetett – magyarázta az ápo­lónő.

Aztán bekövetkezett, amitől nagyon tartott Ágnes, elvesztette az édesapját, majd rá három hónapra édesanyja is meghalt. 

– Egyszerűen betelt a pohár, három vizsgálatot kezdeményeztem az intézetben. Két helyen nem történt semmi, elsikálták az ügyet. A harmadik helyen legalább az ápolási hibát elismerték. Úgy érzem, hogy szélmalomharcot vívok, de nem hagyom annyiban. A lelkem csak akkor nyugszik meg, ha kiderül az igazság.