A gazdik nagy része tojik a kutyakakira

16.38

Egy középkorú férfi kistestû fehér szőrpamacsát sétáltatja. A blöki jócskán lemarad gazdájától, aki egyáltalán nem figyel rá, így valószínűleg azt sem veszi észre, ha a kutyus ürít valahova. 1:0 a gondatlan gazdiknak

16.45

Egy idősebb asszony kistestű barna kutyusával játszik a parkban, egyik kezében egy kakával teli zacskó. Ő felszedte. 1:1

17.02

Egy csíkos ruhás, farmerkabátos lányt veszünk észre, amint éppen egy kék zacskót húz a kezére, és már teszi is bele tacskója ürülékét. 1:2

17.11

Két, kakival teli zacskót találunk egy füves területen. Az legalább dicséretes, hogy a gazdi „becsomagolta”, mert ha valaki belelép, legalább nem viszi haza a bűzös ürüléket a cipője talpán, de azért a kukáig is elvihette volna. 2:2

17.33

Fiatal férfi két nagytestű ebet sétáltat, az egyiket pórázon, a másik blöki szabadon közlekedik. Első ránézésre – előítéletesen – azt tippeljük, hogy ő biztosan nem fogja eltakarítani a kutyagumit. Ám pár perc után kiderül, hogy tévedtünk. 2:3

17.40

Rátalálunk egy olyan füves területre, ami úgy el van aknásítva, hogy lépni sem lehet a kutyasz.rtól. Ez minimum három pontot ér. 5:3

18.05

Középkorú férfi kis, fehér ölebbel sétál. Tapasztalataink alapján úgy gondoljuk, hogy ő biztosan összeszedi a piszkát. Tévedünk. 6:3

Hová dobjuk?

Hivatalosan a speciálisan erre a célra kihelyezett ürülékgyűjtőben lenne a helye a kutyaguminak. Ha nincs kilométeres körzetben sem ilyen, akkor még mindig helyesebben járunk el, ha a zacskót jól lezárva a kommunális hulladékok közé dobjuk, mint akkor, ha otthagyjuk a földön. Ugyanis a kutyaürülékben olyan baktériumok tanyáznak, amik akár vakságot is okozhatnak.