Szelíd motorosnak állt a kárpitos Erika

Kevés női kárpitos van az or­szágban. Ő egyedüli lány volt az osztályában, de ügyességben felülmúlta a fiúkat. 

– Édesapám épületasztalos volt, innen jött a fa szeretete. A szüleim mégis azt mondták, hogy menjek inkább kár­pi­tos­iskolába. Abban az év­ben azonban nem indult ez a szak, ezért nőiruha-készítőnek írattak be. Nem szerettem. Szerencsére a harmadik vé­gén újra indult kárpitos­osztály, és oda átmehettem – mesélte a Borsnak Erika. Mellé válogattak még hét fi­út. Ők nem voltak oda annyira ezért a szakmáért, ezért sok mindent ő mu­tatott meg nekik, pél­dául a ha­gyományos tölcsér rugós le­kötést, amilyen munka ma már alig van. 

– Mindig szerettem a motorokat, de csak két éve tettem le a vizsgát nagymo­torra. Vettem egy DRZ 400-at, és be­léptem egy ötszáz fős mo­torosklubba, ahol mindenki a saját ízlése szerint szépíti a gépét – mondta a 33 éves lány. – Az adottságaim­hoz mérten én csak szelíd mo­to­ros vagyok. Tanulgatom a trük­kö­ket, de az ötven kilóm ke­vés a há­romszor súlyosabb motorhoz. Mi­után ki­derült a szakmám, többen is megkerestek, hogy ala­kítsam át az ülésüket. Most már 40-50 ülésen vagyok túl, és mindig egyedire törekszem. Azóta egy Porsche teljes belső kár­pitozá­sát is megcsináltam szí­vességből – magyarázta Erika.