A gyászban is packázik a hivatal: papíron tán sosem lesz apja a kicsinek

Egyszerre kell megküzdenie a gyásszal és a hivatalokkal egy négygyermekes anyának, miután partnere múlt nyáron tragikus hirtelenséggel elhunyt. 

A brit Katie Lambert élete múlt nyáron egyik pillanatról a másikra omlott össze: a tanárnőként dolgozó 38 éves asszony szerelme, a nála négy évvel fiatalabb Martyn Dunn ugyanis júniusban focizás közben összeesett és meghalt. Hirtelen szívmegállás vitte el. 

Katie 4 nappal párja temetése után tudta meg: 6 hetes terhes. Kislányuk január 22-én jött világra. Ekkor szembesült a gyászoló asszony a kegyetlen igazsággal: a kis Tilda születési anyakönyvi kivonatán az apa helyére nem írhat be a hivatal semmit, ugyanis noha hét évig együtt éltek, nem voltak házasok. Általában ilyenkor az apának elég lenne megjelennie, ám mivel Martyn Dunn elhunyt, hosszas bírósági procedúrával, valamint DNS-teszttel kellene az apaságot hitelesíteni - ami 1500 fontba (több mint félmillió forintba) kerülne az anyának. Neki azonban erre nincs pénze - és nem is érti, miért van minderre szükség.

"Az a fájdalom, amit akkor éreztem, amikor terhesen elveszítettem a férfit, akit szerettem, szörnyű volt.  Megtörtént a legrosszabb dolog, ami megtörténhet. Ez volt a legrosszabb rémálom, amit átélhettem. Nincs ehhez fogható - és ez a kavarodás a születési anyakönyvi kivonattal csak extra zűr" - mesélte az asszony, hozzátéve, hogy míg éltek, mindenki úgy tekintett rájuk papír nélkül is, mint házasokra: "Együtt éltünk, közös gyermekeink és közös jelzálogunk volt. Elképzelésünk sem volt, hogy azoknak a pároknak, akik nem házasodtak össze, ilyen kevés joguk van a társadalmunkban."

Katie egyébként arról is beszélt a Mirrornak, már párja halála előtt is sejtette, hogy babát vár, noha nem csinált semmilyen terhességi tesztet. Mint mondja - egyszerűen érezte. Bizonyosságot azonban csak a temetés után szerzett. Noha a terhessége alatt - érthető módon - nem járta át az az öröm, ami általában a nőket, a szülés mindent megváltoztatott.

"Kétségbeesetten szomorú és magányos vagyok, ugyanakkor itt van egy nagy adag öröm is velem, pólyában, minden nap..."