A kórházban tudta meg a lány, hogy szerelme meghalt a buszon

Még napokkal a tragédia után is égett gázolaj szaga érezhető a veronai A4-es autópálya hídjának tövében. A szívet tépő tragédia tizenhat áldozatától a veronai rendőrség díszőrség mellett, tisztelet­adással búcsúzott a szörnyű baleset helyszínén. Ők helyezték el emlékükre a mécseseket és virágokat a sztráda mellé.

Többé nem lehetnek együtt a fiatalok

A Bors információi szerint egy szerelmespár is utazott a buszon. A gyerekek kapcsolatáról a szülők és persze diáktársaik is tudtak. A balesetet azonban információink szerint csak egyikük, a lány élte túl, aki az egyébként is feldolgozhatatlan trauma után sokkot kapott barátja halálhírétől. A hír később, a kórházban érte utol, ahová kivizsgálásra vitték. A lány nem sérült meg súlyosan. Amint tehette, szüleit hívta volna, ám a helyi hatóságok az ő esetében közbeszóltak: úgy tudjuk, arra hivatkoztak, amíg nem tudnak biztosat az áldozatok kilétéről, nem volna szerencsés, ha a párja szülei esetleg az ő szülei útján értesülnének az esetleg téves hírről.

Törött bordával utazott a tini

A Bors úgy értesült: a balesetben elhunyt egyik fiatal lánynak több bordája eltörött a franciaországi sípályán, így eleve sérülten utazott haza. Azt viszont nem tudni, ez szerepet játszhatott-e abban, hogy nem tudta elhagyni időben az égő buszt.

Gyászoló apa: „Nem szenvedett a lányom”

Szívszorító bejegyzésben vett búcsút K. Flórától édesapja, László. A szinyeis lány volt az, aki barátnőjével saját zsebpénzéből segített budapesti rászorulóknak. Édesapja szerint lánya nem szenvedett, már a becsapódáskor életét vesztette.

„Semmire nem emlékszem az útról, nincsenek képek. 15.42-kor Verona Süd lehajtójánál már várt egy rendőrautó. Rendőrőrs, krízisközpont. 16.50-kor elkísértek egy külön helyiségbe. Leültettek egy székbe. Rajtam kívül mindenki állt. Körbevettek. Csend. Tudtam, mi következik” – számolt be a nehéz pillanatokról. Tolmács útján tudta meg: Flórát nem találták meg, „fennmaradt örökre a buszon”. „Labor. DNS-levétel. Kinyitottam a számat. Próbáltam könnyeimet elvezetni, hogy ne folyjék bele a számba.” Az apa torokszorító üzenettel búcsúzott. „Ha van valakid az életben, akit szeretsz, öleld át, és ne feledd el ezt a pillanatot. Nem tudod, hogy holnap mit mér rád a sors.”

Az utolsó boldog pillanatok

A franciaországi sítábor gyermekeik utolsó boldog élménye lehetett. A dunakeszi futsalcsapat tehetsége, S. Botond édesanyja fordult kéréssel sorstársaihoz: ha van bármilyen felvétele valakinek a síelésről, küldje el számára. „Sokat segítene lelkileg tudni, látni, hogy boldogság, szabadságélmény volt ez az egy hét nekik, ami miatt el kellett engednünk őket!” – írja Szilvia.

Húsz óra után jött az üzenet a fiútól: élek!

Megrázó pillanatoknak volt szemtanúja a Bors tudósítója a veronai hotelben, ahol a túlélő gyermekek vártak családtagjaikra. Egyikük, akinek telefonja minden holmijával együtt elégett, csaknem húsz órával a baleset után barátait szerette volna értesíteni a közösségi oldalán, hogy ő jól van. A fiú  segítséget kért az ott lévő újság-íróktól, hogy tudna belépni a hotel nyilvános számítógépébe. Csak úgy özönlöttek hozzá az üzenetek...