Őket utáljuk a tömegközlekedés közben

Legyen busz, metró vagy villamos: a tömegközlekedés velejárója a tömeg. A tömegben pedig mindig akad legalább egyvalaki, aki megkeseríti a többiek életét. Lássuk a legbosszantóbbakat, akik ha magukra ismernek, talán változtatnak a szokásaikon! Mindannyiunk örömére.

Terpeszülők

Nem feltétlenül testesek, ám terpeszkedésükkel két-három ülőhelyet elfoglalnak. A mások iránti figyelem hiányát az egészségesnél nagyobb egóval ellenpontozzák. Ők vannak a legjobban megsértődve, ha valaki finoman jelzi: helyet foglalna. Elégedetlenségük mértéke egyenesen arányos a leülni szándékozó korával, és fordított arányban áll annak egészségügyi állapotával.

Hordárok

Csomagjukat praktikusan a földre teszik, közvetlenül az ajtóban. Nehéz a pakk, pár megálló, és leszállnak – magyarázatból bőven akad, ha már figyelmességből, logikából nem jutott. Egyesek észérvekkel igyekeznek beljebb terelni őket, a kikerüléssel próbálkozók jó eséllyel elvágódnak a rossz helyre pakolt csomagban, felbosszantva a le- és felszállók gátját.

Étvágygerjesztők

Csak erőteljes illatú és koszolásra alkalmas ételt és italt választanak. A környezetükkel és a kulturált étkezés szabályaival nem törődve, zsákmányukat a mozgó járművön töltik a bendőjükbe. Ha egy fékezés során úgy borulnak, hogy a táplálékuk egy része a mellettük lévők ruháján landol, az mindig a béna sofőr hibája. Hogy ne érezzék magukat kellemetlenül, még ők vannak felháborodva.

Csipkerózsikák

Álomba ringatja őket a szerelvény finom zöty­kölődése. Bár állva is képesek elaludni, ülve az igazi, ahol a mellettük ülő vállánál keresve sem ta­lálnak jobb párnát. Tettüket horkolással illetve a másik ruháját megjelölő nyálcsíkkal koronázzák meg.

Úttörők

Minél beljebb, annál jobb! – szól a mottójuk, s már messziről felismerhetőek a hátizsákjukról, s arról, hogy előszeretettel engednek maguk elé bárkit a felszállásnál, majd ott gond nélkül keresztülfurakodnak a tömegen a jármű belseje felé. Két megállóval később pedig ugyanazon az úton tülekednek a kijáratig.

Lemezlovasok

Tudják, mi a slá­­­ger és örömmel osztják meg az utazóközönséggel. A mobilra csatlakoztatott, túl hangosra állított fejhallgatójuk teszi a dolgát, az ügyeletes zenefelelős pedig elégedetten rázza a fejét az ütemre, ügyet sem vetve a kihallatszó zene miatt a fejüket csóválókra. Igazából mindenki hálás lehetne neki az ingyenszórakoztatásért. Vagy nem.

Veterán deszantosok

Élemedett koruk és nehézkes mozgásuk ellenére elsőként igyekeznek leszállni a járműről, melynek megállójában nem akad segítség a lejutáshoz. Mérlegelik a helyzetet, gyűjtik az erőt és a bátorságot, s fülükben Neil Armstrong szavai visszhangoznak: egy kis lépés ne­kem, nagy lépés az emberiségnek. S ezzel a mögöttük egyre növekvő embertömeg is maradéktalanul egyetért…

Ajtónállók

Akárcsak a középkori paloták kapujánál, úgy posztolnak a villamosok és metrók ajtói mellett a legalább 170-180 centiméteres utasok, hátukat kényelmesen nekidöntve annak a korlátnak, melybe azok az alacsonyabb utazók tudnának kapaszkodni, akiknek esélyük sincs elérni a felső vízszintes csőre szerelt fogantyúkat.

Hangosbeszélők

Általuk minden részletre kiterjedően képbe kerülhetünk olyan emberek munkahelyi és magán­éle­­ti örömeiről, válságai­ról vagy éppen pikáns pletykáiról, akiket véletlenül sem ismerünk. Több­nyire kellemetlen, idegesítő be­széd­hang­gal rendelkeznek, s ők vagy a mobil túloldalán lévők, netán mindketten nagyothallók, különben miért kiabálnának úgy, hogy zeng tőlük az egész jármű.

Összeállította: Balajti Péter