Molnár Piroska: Kern Andrissal ráhajtunk a pacemakerünk elemcseréjére!

Nyitott, őszinte, humoros és kedves. E szavakkal tudnánk jellemezni Molnár Piroskát, akit bár meggyötört az élet, töretlen a jókedve és a humora, melyről csütörtök este Salgótarjánban tanúbizonyságot is tett. A Zenthe Ferenc Színház meghívására érkezett a nógrádi megyeszékhelyre, ahol minden hónapban Sándor András beszélget a nemzet színészeivel, és ezúttal ő volt soron. 

A hetvenegy éves művésznő napjai egyelőre a munkáról szólnak, tíz darab szövegkönyve van a fejében, sokat játszik, imádja a hivatását, és talán ennek a szeretetnek köszönhető az is, hogy több családi tragédia és súlyos betegség után talpra állt és teszi a dolgát.

Fájó emlék 

Molnár Piroska soha nem ismerhette az édesapját, mert a második világháborúban szovjet fogságba esett, ahonnan sosem tért haza. Szomorúan mesélte, hogy a kamrájukban lógott egy ba­kancs, őt ez emlékeztette az apukájára. Édesanyja nehéz anyagi helyzete miatt egy rövid ideig „fogadott” keresztapja nevelte, de aztán sikerült egyesíteniük kicsiny családjukat egészen addig, míg főiskoláskorában el nem veszítette az anyukáját.

A beszélgetős esten ugyan nem került szóba, de a művésznőnek később a házassága is zátonyra futott, gyermekét pedig idejekorán elszólította a teremtő. 

Elemmel ketyeg

Ő mindezek ellenére küzdött és kiteljesedett a hivatásában. Önmagát nem kímélve dolgozott, az őrangyala azonban megálljt parancsolt, kétszer is. – Tavaly nyáron volt egy agyérgörcsöm. Szerencsére megúsztam, aztán kiderült, hogy szívritmuszavarom van. Márciusban rosszul lettem és három nap alatt pacemakert szereltek belém, s ha a szívem azt mondja, kiveszi a szabadságot, akkor ez a gépecske elindul  – mesélte, majd később viccesen megjegyezte.

– Tizenkét évre van elem benne, Kern Andrissal egyeztettünk, az övébe csak hét évre van. Megbeszéltük, hogy mindketten ráhajtunk egy elemcserére.

Telefonguru 

A Kossuth-díjas művész kevéske szabadidejében szívesen olvas, vagy csak – ahogy mondja – bambul ki a fejéből és gondozza baráti kapcsolatait. Mi­vel kifejezetten jól bánik az okostelefonjával, azon is intenzív baráti beszélgetéseket folytat. A közönség örömére azt is elárulta, a hónapokkal ezelőtt agyi infarktust szenvedett Kulka Jánossal is SMS-partizik.

– Hál’ istennek kezd egy kicsit jobban lenni. Egyelőre SMS-küldözgetés megy. Eddig csak mosolygós figurákat, puszikat küldött, de valamelyik nap már egy teljes mondatot írt. Van remény  – mosolygott, az estet pedig egy humormorzsával zárta. A riporter megdicsérte a memóriáját, mire ő így felelt.

– A taxisok szokták kérdezni tőlem, hogyan tudok megjegyezni annyi szöveget amennyit. Erre én mindig visszakérdezek: maga tudja az utcák nevét? A válasz igen, erre én: na látja, az a maga dolga, ez meg az enyém.