Miért nem kaptak lovagrendet a hős tűzszerészek?

Máig nem érti vitéz Geiszler Tibor, az 1956-os Magyar Nemzetőrség dandártábornoka, vajon miért nem ismerhették el a hortobágyi bombázó lőtéren feladatuk teljesítése közben hősi halált halt négy tűzszerész tettét egy kitüntetéssel.

Szervezetünk posztumusz lovagi rendjét kívántuk a családjaiknak átnyújtani - újságolja Geiszler. – Ezért jelentkeztünk Simicskó István honvédelmi miniszter titkárságán, és ott közöltük elképzelésünket. Időt kértek. Miután az idő eltelt, méghozzá alaposan, és sehol semmi válasz, ismét kerestük a titkárságot, de akkor azzal utasítottak el bennünket, hogy a kérésünk “feldolgozás alatt van”.

Geiszler a harmadik alkalommal kissé ideges lett, és azt kérte, adják meg a temetések helyét, időpontját. De erre sem voltak hajlandók, sőt, az illetékes családok nevét, elérhetőségét sem tudatták a nemzetőrökkel. 

A családtagoknak szívesen átnyújtottuk volna a lovagrendet, de ehhez sem segített hozzá a honvédelmi minisztérium, még a temetések helyszínét sem adták meg. Így aztán feltételezem, hogy a mi nemzetőrségünk semmit sem jelent ebben az országban... Amire amúgy már 2014 elején is rádöbbenhettem, amikor február táján figyelmeztettük az illetékeseket: migránsáradat várható az országhatárokon, s azt ajánlottuk, bár nem vagyunk fegyveres testület, de szívesen őriznénk a határt. Sajnos, nem foglalkoztak velünk érdemben. Most a körülöttünk lévő országok rendőri szervei segítik egymást, és bár mi itt vagyunk kéznél, a kutya sem keres bennünket. 

Geiszler hozzátette, a Magyar Nemzetőrséget 1956. október 30-án hozták létre, s azt Nagy Imre miniszterelnök is aláírásával szentesítette. 

A ma már fegyvertelen testület feloszlatásáról még a Kádár-rendszer sem gondoskodott, elvileg hát máig létezünk! Csak ezt kevesen tudják.