Csótányos pékségben razziáztunk

Csótányokban gazdag vendéglő, közel 300 tonna ismeretlen eredetű, illetve lejárt, valamint lejárt és újrafagyasztott termékeket tároló húsipari telephely, légylárvákkal teli tojásokkal megpakolt alapanyagraktár – csak néhány példa a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által feltárt botrányos ügyek közül. Tegnap a Bors is ott lehetett, amikor a hatóság emberei egy XI. kerületi pékséget ellenőriztek.

Gyanúval indulnak

Az ellenőrzések sosem találomra történnek, bejelentések, információgyűjtés, illetve előzetes megfigyelések után döntenek arról, hová vonuljanak ki az ellenőrök. A vizsgálatoknál érthető módon fontos a meglepetés ereje. Dr. Helik Ferenc igazgató reggel fél kilenckor tart eligazítást az ezúttal három fős csapatnak, akik közvetlenül ezután kapják meg egy XI. kerületi pékség címet.

Így megy ez

Negyed tízkor lépünk be az üzletbe, ahol segítőkész pultosnő fogadja a társaságot, utóbbi akkor sem jön zavarba, amikor a fehér pólón fekete NÉBIH feliratot viselő trió felmutatott igazolvány kíséretében jelzi jövetele célját. Az üzletvezető éppen külföldön, de menjünk csak bátran – közli. Az ellenőrök a dolgozók hátsó öltözőjében köpenyt és hajfogót húznak. A trió profi módon térképezi fel a helyiséget: hárman három felé haladnak, elsőként a mosdót veszik szemügyre, majd a raktárakat ellenőrzik, végül az üzemi részt, de az eladótér sem kerüli el a figyelmüket. A péket és annak megérkező unokatestvérét faggatják, aki, bár azt mondja, nem dolgozik itt, mégis meglepően sokat tud a pékség munkafolyamatairól.

Mindenre figyelnek

Az ellenőrök kérdeznek, fotóznak, jegyzetelnek.

Mihez kell az alma? – Almás pitéhez. – És a paprika? – Az saját fogyasztásra. – Hol pucolják a hagymát? Miért van lyuk a plafonon? Minden termék itt készül? Mikor volt legutóbb rovarirtás? Nem tartanak kenyércímkét? Megmutatná a zsákokon található lejárati dátumot? Egyáltalán nincs hőmérőjük? Mikor törölték le a port az üzletrész díszítőelemeiről? A bő egyórás ellenőrzést jegyzőkönyvírás követi.

Nagy fogásra számítottunk, súlyos bírsággal és átmeneti üzembezárással. Ám az ellenőrök csak kisebb szabálytalanságokra bukkantak: az egyik raktárban egy széttaposott csótányt, pár jelöletlen alapanyagot, valamint koszos álmennyezetet találtak, amikért százezres bírság szabható ki.

Sok a sokkból

Szélsőséges esetek azért akadnak. Volt, hogy olyan feszült légkör alakult ki, ami miatt rendőrt kellett hívni az adó-vevővel felszerelt, így a központtal azonnali kapcsolatra képes ellenőröknek, másutt annyi probléma akadt, hogy napokig tartott a vizsgálat. Más esetekben a különféle magyarázatoktól szaladt fel a revizorok homlokára a szemöldökük. – Nézze, én is ezt eszem, kóstolja meg, kutyabaja! – győzködte az ellenőrt az egyik dolgozó egy teljesen penészes, bűzlő hús felett. A felelősséghárításra is akadtak példák:

Pont ma nem jött be a takarítónő – szólt az érv a soknapos mocsok láttán, de elszólás is akadt: – Most vittem be a feleségemet szülni. Nem sokkal későb pedig: szegény asszony, jó, hogy nem érte meg ezt a szégyent...

A csúcs persze, amikor a romlott árut kínáló boltos szerint nem ő, hanem a Nébih-emberei a hibásak. – Túl korán jöttek, épp ki akartam dobni…