Nem indultak elsőre a mentők a megzsinegelt gyerekekhez

Első fokon nyolc év börtönre ítélte a Budapest Környéki Törvényszék D. Líviát, aki egy cipőfűzővel kis híján megfojtotta kétéves kisfiát és ötesztendôs lányát – írta meg szombaton a Bors.

Az anya addig szorította a zsineget, míg a kicsik már nem mozdultak. Ekkor átrohant a szomszédhoz, s közölte: „Megöltem a gyerekei­met!” A bíróságon elhangzott az orvosszakértői vé­lemény, amely sze­rint Kevinke és Meláni életveszélyben volt a fojtogatás miatt fellépő agyi oxigénhiány következtében. Dr. Holdampf Gusztáv ta­nácsvezető bíró a tárgyaláson kitért egy furcsa körülményre is.

Mint elhangzott: miután D. Lívia beszámolt a szomszédjának a történtekről, a férfi tárcsázta a mentőket. F. Árpád értesítette a diszpécsert, ám a mentők nem reagáltak erre. Egy kis idő elteltével már maga az anya, D. Lívia telefonált a mentőknek, akik ekkor már elindultak a helyszínre. A Bors kedden az esettel kapcsolatban kereste Győrfi Pált, az Országos Mentőszolgálat szóvivőjét.

E-mailben arról érdeklődtünk: az első hí­vásra miért nem reagált a mentőszolgálat. Szakmai mulasz­tásnak tekinthető-e, ha egy ilyen típusú riasztásra nem reagál a mentőszolgálat? In­- dult-e az ügyben belső vizsgálat, s ha igen, milyen következtetésekre jutott? Megállapítottak-e mulasztást, illetve valamely munkatárs felelősségét?

Győrfi Pál a Borssal közölte: „Az eset mentőellátásának megfelelőségét ellenőrző vizsgálat a mentésirányítók tevékenységében nem tárt fel a betegellátást késleltető, akadályozó mulasztást. A vizsgálat kiterjedt a riasztott mentőegység helyszíni tevékenységére, szakmai munkájára is, melyet szabályosnak és megfelelőnek talált.”