Csodálták a közbiztonságunkat, de nem bírták az ételeinket a Szügy falujában dolgozó mexikói varrómunkások. Jobban dolgoztak, mint a magyarok, ezért hívták őket.
Forrás: Vaskó Tamás
Szügy egy alig 1300 fős lélekszámú, hegyekkel körülölelt község a szlovák határtól néhány kilométerre Nógrád megyében, viszont mellette három gyár is működik. Bár a környéken nagy a munkanélküliség, az üzemekben nagy számban dolgoznak szlovákok, és manapság sokkal távolabbról is érkeztek vendégmunkások.
A Bors a falusiaktól megtudta, hogy sok helyi lakos képzetlen, nem vállalja a háromműszakos munkarendet, vagy nem dolgozik elég jól. Ezért érkezett tavasszal nyolc munkás – négy nő és négy férfi – Mexikó Toluca nevű városából az egyik szügyi üzembe, ahol nyitott tetejű autókhoz gyártanak vászontetőket.
Mivel a nemzetközi cég ottani dolgozójaként ugyanazt a munkafolyamatot végezték Mexikóban, mint Szügyön kellett, illetve a magyar üzemben sok selejtet gyártottak, egy nagyobb megrendelés miatt megérte a vállalatnak három hónapra ideutaztatnia a közép-amerikaiakat.
A falubeliektől megtudtuk, hogy többen először migránsnak nézték a mexikóiakat, és nem köszöntek nekik az utcán, akik tolmács nélkül jártak a falu egyetlen boltjába, de a kocsmákat elkerülték. Amikor megtudták, kik ők, reggelente a gyerekek is integetéssel köszöntötték a gyárba induló mexikóiakat, akik egy ma fogadóként működő, 120 éves kúriában szálltak meg.
A szakácsnő, Erika szerencsére jól tudott spanyolul, mivel nyolc évig élt Spanyolországban, így ő segítette a vendégeket. A Borsnak elmesélte, a mexikóiak nagyon hiányolták a kukoricalisztből készült tortillát, és utálták a levest és az általuk száraz rizsnek nevezett köretet. Eleinte inkább kézzel ettek, aztán áttértek az evőeszközökre.
A legjobban a zöldellő környezet és a közbiztonság tetszett nekik Magyarországon. Ugyanis Mexikóban a drogkartellek miatt mindennaposak a lövöldözések az utcákon. Szabadidejükben Budapestre is elvitték őket, ezen felül kerti sütésekkel és a Copa America futballmeccseinek nézésével múlatták az időt. Vendéglátóik még mexikói tévécsatornákat is tudtak nekik biztosítani műholdon keresztül.
Most Tatárföldről érkezett munkások laknak a helyükön. Ők sem vesznek részt a falu életében: leginkább a szállásukon élnek közösségi életet, és roppant elégedettek a magyar vodkával.
