Örök sebet ejtettek a szerbek Szentlászlón – durva fotók

1991-re Jugoszlávia teljesen szétesett. A horvát–szerb összecsapásokban magyar katonák is harcoltak, önként kockáztatták az életüket, hogy megvédjék a szülőföldjüket. A leghősiesebb ellenállást a határtól hatvan kilométerre található magyar falu, Szentlászló tanúsította. Az 1370 fős település maga megszervezte a hadseregét, és 152 napon át feltartóztatták a szerbeket. Kocsis László parancsnok a 25 éves év­forduló kapcsán a Borsnak idézte fel a történteket. 

– Nem volt kérdés, hogy harcolunk az otthonunkért. Nyolcszáz éve magyarok lakta település, szerettünk itt élni. A szerbekkel a konfliktusok 1991-re elmérgesedtek. Egyik napról a másikra ellenünk fordultak, akikkel ko­ráb­ban egymás mellett ültünk az iskolapadban. Kiabálták, hogy megölnek minket a „Nagy Szerbiáért!” – emlékszik Kocsis. 

A parancsnok kezdetben hetven katonával állt a frontvonalba, alig volt fegyverük. Az ostrom miatt az asszonyokat és a gyerekeket ki kellett menekíteni.

– Eszék a horvátoknak fontos központ volt, hogy megvédjék, az előtte lévő falvakban kellett feltartóztatni a szerb hadsereget – magyarázza a parancsnok.

Hónapok alatt a falut porrá rombolták, 470 házból egy sem maradt épségben. A templomot és a vasútállomást is szétlőtték. No­vem­ber 18-án Vu­kovár elesett, a szentlászlói katonák csapdába estek, körbezárták őket. Nem volt más lehetőség, menekülni kellett. A parancsnok háromszáz ember életét mentette meg.

– A templomkertben elástuk a halottakat, és mialatt a szerbek este mulattak, ötszáz méterrel a hátuk mögött elosontunk a vasút vonalában, majd a folyón át. A sebesülteket sem hagytuk ott – mondja László.

Évekig nem térhettek vissza Szentlászlóra. A faluban egyszázadnyi ember meghalt, 15 holttestet ma sem találnak.

– A szerbek kikaparták a halottainkat, és szándékosan elvitték másik faluba, hogy ne találjuk meg. 25 év alatt kettőt sikerült azonosítani, tizenöt holttestet azóta is keresünk. Milyen fájdalmas egy apának, aki el sem tudja temetni halott fiát! – sóhajt a parancsnok.   

Lászlónak ekkor volt hétéves a kislánya. Ez adott neki erőt, mert tudta, a családja biztonságban van. Hiába telt el 25 év, a túlélők többségének azóta is rémálmaik vannak és lelkileg betegek. Kocsis László parancsnok becsületrendet kapott a hősiességéért, de azt mondja, azt a tíz évet soha nem tudja neki vissza­adni.