Erőss Zsolt édesanyja: Szándékosan hagyták meghalni a fiam

Arcáról fia derűs, élettel teli vonásai köszönnek vissza, le sem tagadhatnák egymást. Erőss Zsolt édesanyja mégis fájdalommal, gyásszal teli ma is. Az egyik leghíresebb magyar hegymászónak 2013. május 20-án veszett nyoma a Kancsendzönga meghódítása után. A 8586 méter magas hegy legyőzte a legendás Hópárducot. – A mindenem volt. Tudom, a jóisten magához hívta, de a mai napig érzem őt. Gyakran álmomból is megébredek és hallom Zsolt hangját: Anya, ébresztő! És felriadok – mondja Erőssné Kovács Edit, akinek arcát hirtelen könnyek futják be.

– Vidám, mosolygós volt. De naiv is, nem lett volna szabad azokkal az emberekkel elmennie 2013-ban. Ha gyanakodott volna, hogy nem akarnak érte menni, biztosan nem is tart velük. De ő olyan becsületes lélek volt, nem feltételezte, hogy más nem ilyen – állítja az édesanya, aki a mai napig megőrzött minden fiával kapcsolatos cikket. – A hegymászókat a legjobb barátainak nevezte. Ha hívták, mindig ment. De fordítva nem így volt – szögezi le az asszony, aki szerint fia sikereire sokan voltak irigyek.

A tragikusan sikerült expedícióban a 27 éves, először nyolc­ezer méter magasba jutó Kiss Péter is életét vesztette. Edit sosem kapott választ a kétségeire. – Nem derültek volna ki furcsaságok, ha azok a külföldi hegymászók nem nyilatkoznak, akik utoljára látták a csúcson a két magyart. Rettenetes fájdalom ez nekem – mondja az anya. Edit állítja: abban a szédületes magasságban Zsoltot vagy húsz percig tartották szóval mobilon. – A rengeteg beszéd nyilván fárasztotta az oxigénhiányos állapotában, pedig sokat bírt.

Zsolt kislánya, Gerda most hétéves, Csoma fia négy. A kislány most elsős, és a nagymama szerint nagyon megviselte apja elvesztése, érzékeny, sérülékeny gyermek. Edit az unokáinak gyűjtött és gyűjt ma is pénzt, fia segítsége nélkül pedig minden ház körüli munka is rámarad. – Elképesztő életszeretete volt. Amikor elvesztette a lábát, ő vígasztalt minket, semmi baj. És fél év múlva újra mászott. Hamvas Béla-könyveket kaptam tőle ajándékba, nagyon érdekelte mindig a túlvilág. Amikor elutazott, azzal vígasztalt, ő nem búsul azon, mi történik, mert tudja, ez a világ csak átmenet egy másikba. És én azóta hiszek ebben – mosolyodik el végre a gyászoló anya.