Egész család lakik a battonyai panel erkélyén

– Bagolymama – mi csak így hívjuk – eleinte félénk volt, de most már nagyon kézhez szokott. A költés után ugyan le sem szállt a kicsinyekről, de már nem félti őket tőlünk – mesélte Szarka Péterné Edit.

A tojó korábban is költött már a negyedik emeleti erkélyládában.

– Egyre több fát vágnak ki a közeli erdőkben, ezért költözhetett ide, itt nem háborgatja senki – magyarázta az asszony.

A fiókák apukája kevésbé bizalmaskodó, mint bagolymama. Ha éppen nem a kicsinyeinek vadászik élelmet, a szomszédos fa árnyékában húzza meg magát, onnan tartja szemmel a családját. A kicsik igen kíváncsiak, gyakran kievickélnek a fészekből és bekukucskálnak a lakásba, ahová Edit néha be is engedi őket.

– Nem piszkítanak be, és a közhiedelemmel ellentétben a fészküket is tisztán tartják – magyarázta Edit. – Nagyon szeretjük őket, imádnivalók a kicsik és a szülők is, teljesen hozzánk szoktak. Bagolymama mintha kötődne is hozzánk, mielőtt vadászatra indul, mindig repül az er­kély felett egy tiszteletkört, ezzel jelzi nekünk, hogy elhagyja a fészket.

A kisbaglyok még hat hétig laknak a negyedik emeleti panellakás erkélyládájában, majd el­hagyják a fészket.