Az 1800-as évek végétől egészen napjainkig 93 ország tízezer gyufásdobozát gyűjtötte össze a gyógyszerkutatóként dolgozó Ábrányi–Balogh Péter. 11 éves kora óta gyűjtő.
– Minden egy tévéműsorral kezdődött – mosolyodik el a 27 éves Péter, miközben beinvitál minket a nagyszobába, ahol üvegfalú vitrinekben sorakozik a csaknem teljes kollekció. – Éppen a Fókuszt néztem az RTL-en, amiben valaki gyufásdobozokból épített valamit. Ez annyira megtetszett nekem, hogy már akkor, 11 évesen elhatároztam, hogy nekem is kellenek ilyen skatulyák. Később nagyapám, aki bélyegeket gyűjtött, ajánlotta, hogy csak különböző dobozokat tegyek el. Hát így kezdődött.....
Péter legrégebbi gyufásdoboza az 1870-es évekből való osztrák skatulya.
– Egyszer csak csörgött a telefonom, és egy férfi tette meg az ajánlatát. Ez volt egyben a legdrágább is, húszezer forintot fizettem érte – mondja Péter, akinek egy indiai férfi például cipősdobozban küldte el a várva várt gyufákat.
Amikor a fiatalembert arról kérdezzük, hogy számára mely ország gyufásdobozai a legkedvesebbek, egyből a svéd kollekciót nevezi meg, mondván, ezek a legszebb színűek, a legkidolgozottabbak. De büszkén mutatja a magyar gyufákat is, amelyek dobozai 1978-ig fából készültek, utána már kartonból. A 60-as évek egyik hazai gyufásdobozán olvasható az alábbi felirat is: az alkohol a züllés útjára visz. De rendkívül impozáns látványt nyújtanak a szintén magyar, 1890-es évektől az 1920-as évekig terjedő gyufásdobozok is. Az egyiken a következő olvasható: a Szegényalap gyújtója. Ha ezt megvette valaki, öt százalékkal támogatta a szegényeket. Ezeken felül iraki, iráni, mozambiki, szingapúri, kubai, sőt észak-koreai gyufát is őriz otthonában. Sőt van egy herendi porcelánból készült is.
– Nagy vágyam, hogy egyszer majd létrehozzak egy gyufamúzeumot. Addig is szorgosan gyűjtögetek – magyarázza Ábrányi-Balogh Péter.
