Az Európai Unió Bíróság döntése szerint most már a reggeli utazási idő is beleszámít a munkaidőbe – persze nem mindenkinek.
Az Európai Unió Bírósága tavaly szeptemberben úgy döntött, hogy munkaidőnek minősül az az idő is, amelyet a munkavállaló az első és utolsó ügyfele között a mindennapos utazással tölt. Ezt Magyarországon is kötelező lenne betartani.
Nem mindenkinek jár
Aki állandó munkahellyel rendelkezik, arra nem vonatkozik ez a tavaly szeptemberi döntés, vagyis neki nem számít bele a munkaidejébe. Ugyanakkor kiderült, a magyar munkavállalók több mint fele nagyon örülne, ha ez az új törvény mindenkire vonatkozna, nem csak az ingázókra – írta korábban a Professional.hu. Nyilván mindenki boldog lenne, ha a bejutási időt órabérben fizetné a cég, de voltak olyanok is, akik szerint a munkaidőből kéne levenni az utazással töltött időt, ugyanis az lenne igazságos.
Vannak árnyoldalai is
A legtöbben nem gondolnak bele, ha szélesebb körben alkalmaznák ezt a törvényt, akkor a cégeknek ez nagyban megdobná a bérköltségét, hiszen a meglévő embermennyiséggel nem lehetne ugyanannyi mennyiségű munkát elvégeztetni, mint korábban, és a ki-esett munkát újabb munkaerő-felvétellel lehetne csak kompenzálni. Ez pedig rövid távon olyan hatással lenne a cégre, hogy a felvételnél elsőbbséget jelentene az olyan munkaerő, aki közel lakik a munkavégzés helyéhez.
A magyar munka törvénykönyve pontatlanul fogalmaz ebben a kérdésben. Nálunk ugyanis korábban nem számított munkaidőnek a munkavégzés helyére való eljutás, de a munkára való felkészülés igen. Vagyis értelmezés kérdése volt eddig, hogy egy gázszerelő, amíg eljut az első címre, a munka törvénykönyve szerint dolgozik-e.
Amíg az Országgyűlés nem vezeti be a módosítást, addig itthon az utazási időt nem kötelező munkaidőnek számolni egyetlenegy cégnél sem.
Kit érintene?
Ha bevezetnék, akkor a szociális munkások, a víz-, villany- és gázszerelők és minden szolgáltató tevékenységet nyújtó cég ingázó munkatársa, valamint a kereskedelemben dolgozók azon része, akik területi képviselőként keresik a kenyerüket, jobban járnának.
Ma gyakran van példa arra, hogy egy ingázó munkavállaló 12-14 órát is dolgozik, amelynek felét autóban tölti vagy tömegközlekedik.
Nincs elsöprő sikere a kedvezménynek
Poros Anna
– Jó lenne, de irreálisnak tartom. Nehéz elképzelni, hogy ezt nálunk bevezessék. A cégnek az lenne az érdeke, hogy az alkalmazott közel lakjon, az alkalmazottnak pedig, hogy minél messzebbről járjon be. Hogy lehet ezt összeegyeztetni?
Unger Sándor
– Nekem ez már természetes. Londonban élek, és ott már fél éve ez a rendelkezés érvényben van. Nem volt nehéz hozzászokni. Azt hiszem, ezzel akarják az otthonról végzett távmunkát gyakoribbá tenni.
Magyar Gábor
– Én most csak tíz percre lakom a munkahelyemtől, de van olyan barátom, aki ezért egy-másfél órát utazik. Nekik ez jó lenne, csak kérdés, hogy a munkáltató ezek után ragaszkodna-e hozzájuk, vagy inkább közelebbi munkatársat keresne.
