A 23 éves, mozgássérült Oberst Miklós minden vágya az, hogy mentős lehessen. A fiatalember kerekesszékben ül, de a mozgássérült élet nem akadályozza meg abban, hogy kövesse az álmait.
– Kisgyermekként Budapestre jártam, bentlakásos voltam a Pethő Intézetben – meséli a Borsnak Miki. – Mikor nagyobb lettem, mentőszállítást lehetett igénybe venni az utazáshoz, ott szerettem bele ebbe a szakmába. Az az álmom, hogy mentőtiszt legyek, de nagyon érdekel a sürgősségi orvostan is – meséli Miki.
A fiú elsajátította az elsősegélynyújtás minden fortélyát, önkéntesen oktat, ha teheti, a bonyhádi mentősökkel is kijár, a központba is ellátogat. A fővárosban pedig a betegellátásban is aktívan részt vett, rendezvényeket biztosít, és rengeteg helyre hívják tanítani.
– Nagyon elszomorít az, hogy hiába vagyok tisztában az elsősegéllyel, papírt nem kaphatok róla azzal az indokkal, hogy nem tudom bemutatni a lépéseket. Pedig ezzel vitatkoznék: az oktatók is csak azt mondják el, hova tegyék a tanulók a kezüket, erre pedig én is képes vagyok. Sajnos sok az előítélet velem szemben, de igyekszem leküzdeni. A mentősök azonban nagyon jók hozzám, ők azok, akik teljes mértékben elfogadnak, külön kiemelve a bonyhádi mentősöket – mondja a fiatalember.
