Már nem kezdeném újra. Tönkreteszi a lelked. Szeretethiányom van. Havi egymilliót teszek zsebre, de milyen áron? Ki akarok szállni ebből az egész beteg világból!
Kilenc hónap. Annyi, mint egy terhesség. Ennyi időt ad még magának Gabi ebben a mocskos világban. Miközben a szemembe néz, mély eltökéltséggel a hangjában mondja: év végén befejezem.
– Amit akarok, azt mindig véghez viszem. Talán szerencsésnek mondhatom magam, hogy sok lánnyal ellentétben nem szoktam rá az italra és a kábítószerre. Előbbit mindig is utáltam, a drogok használatát egyszerűen gyengeségnek tartom – magyarázza a csinos nő. – Egyedül a húgom tudja, hogy mivel foglalkozom, de azóta nem áll szóba velem. Még édesanyám sem sejti, hogy miből élek.
A vonzó anyuka nem titkolja, nagyon hiányzik egy megértő, őszinte férfi az életéből, ám azt mondja, ennek még nem jött el az ideje.
– Amíg ezt csinálom, nem lehet. Látom, mit művelnek a lányokkal. Imádlak, szeretlek, aztán lenyúlják a pasijaik a pénzüket. Ebből nem kérek! Ha abbahagytam, jöhet az én királyfim. Aki megértő, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, és aki szereti a munkáját. Néha azonban kételkedek abban, hogy találok ilyet. Nem akarom majd eltitkolni, mivel foglalkoztam. És innen válik nehézzé a dolog – sóhajt egy nagyot a kétgyerekes anyuka.
Úgy számol, hogy a spórolt pénzéből tökéletesíti angoltudását, majd ebből, németből és olaszból is leteszi a középfokú nyelvvizsgát.
– Tudom, hogy ki tudok szállni. Nem fog hiányozni a nagy pénz. Év végére kifizetem a lakásom hiteleit, egyenesbe kerülök. Amit csinálok, az öli a lelket. Érzem, hogy már így is sérültem, de innen még van visszaút. Olyan jó lenne, ha lenne valaki, akit szerethetnék! Hiányoznak a bensőséges érintések. A kedves bókok. Az, hogy valakivel megoszthatom az örömöm és a bánatom. Szeretnék később masszőrként dolgozni. Ha mellé találok egy kedves férfit, aki elfogad, én leszek a legboldogabb a világon. Már nem kezdeném újra. Magam mögött akarom hagyni ezt a fertőt. Örökre.
(Vége)
