Erőt vett fájdalmán Esterházy Péter

Mennyire erőtlen... Mennyire halk a szava... Milyen nehezen jár már... A haja is megkopott… – szólnak az elfojtott, aggódó hangok.

Esterházy tavaly tavasszal tudta meg, hasnyálmirigyrákja van, ősszel az Élet és Irodalom hasábjain írt róla először. Azóta pedig A bűnös címmel könyvet is kiadott a gyilkos kór „fogantatásáról” – ennek dedikálására gyűlt össze a tömeg. Ritka alkalom volt, Esterházy már nem nagyon vállal nyilvános fellépéseket, dedikálást, előadást.

A könyvben a bűnöst, vagyis a gyilkost Hasnyálkának („valójában Hasnyálmirigyrák volt a neve az ebadtának, életvidám, link fickó”) hívják – édesapja hímringyóként keresi a kenyerét, aki „többnyire idősebb férfiaknak ajánlotta föl szolgálatait”, édesanyja pedig éppen egy leszbikus kapcsolatban, egy Klára nevű nővel él együtt. Éjszaka, az utcán találkoznak először, alkalmi és a legkevésbé sem romantikus liezonjukból fogan Hasnyálka, aki szerelemből öl, ahol a „szerelem nem azonos a boldogsággal”.

Az író nem csak a fogantatás körülményeit írja le plasztikusan, hanem a krimiből kiszűrődik az is, hogyan érzi ő most magát: „A. nyögött, ő egyre nehezebbé tette magát, cementtömbök a hastájon, tompa és éles fájdalmak váltották egymást, akár a fénynyalábok, fény- és árnyéknyalábok” – írja Esterházy, akiről a könyvben az is kiderül, áttétek is pusztítják a testét.

Nem csoda, hogy nem szeretne beszélni a betegségéről, ami láthatóan testét és szellemét is megviseli.

– Nem véletlenül nem vállalok már nyilvános szereplést, csak nagyon ritkán – fogalmazott az író.