Ragadós lett Sickratman internetes koldulása.
A zenész a múlt héten írta ki közösségi oldalára: mindössze 165 forintja van, kérte rajongóit, adakozzanak neki. Rövid idő alatt 3,6 millió forint gyűlt össze. Hasonlóan tett egy 32 éves mozgássérült fiatalember.
– Pénzt kunyerálok, mint Sickratman. Eddig azt gondoltam, hogy ez gáz, ez ciki, de egy jelentős művész példáján felbuzdulva gondoltam, megpróbálom én is. Győri Gábor vagyok, és egy világvégi faluban lakom. Egy mozgássérült-otthonban. Szeretnék felköltözni Pestre, egy olyan otthonba, ahol egy fokkal emberhez méltóbb életet élhetnék – kezdi bejegyzését Gábor, aki elismeri: anyagi helyzete jóval rózsásabb a Sickratman művésznéven zenélő Paizs Miklósnál, hiszen neki 180 forintja volt.
Hétfő délután négy órára viszont már 2,7 millió lapult a számláján.
– Elmondhatatlanul hálás vagyok. Egyszerű dolgokat veszek belőle, például kólát, vagy Túró Rudit. Havi 58 ezerből élek, az otthonnak ebből 48 ezret kell fizetnem. Nekem már az is hatalmas buli lesz, ha nem akkor kell vécére mennem, amikor az ápoló ráér, hanem ha én szeretnék – mesélte a Borsnak Gábor, aki szívesen vállalna munkát. A születése óta mozgássérült fiatalember csak a fejét tudja mozgatni, de azzal jól kezeli a számítógépet, le is érettségizett. Volt iskolájában megtudtuk: Gábor jó tanuló, szorgalmas diák volt, ők is utalnak neki tízezer forintot.
Amíg az ismert zenész, Sickratman 3,6 millió forintot kapott a facebookos segélykiáltása után, a kerekes székes, valóban rászoruló Gábor pedig összesen 2,7 millió forintot.
Ennek kapcsán megnéztük, milyen indíttatásból adakozunk és van-e jelentősége annak, hogy híres-e az, akinek adunk. A szakember állítja, főleg a lelkiismeret-furdalás csökkentése miatt adományoz az ember. Hogy kinek, az teljesen szubjektív. Leginkább szimpátia és elkötelezettség alapján döntünk, de az sem mellékes, hogy ismerjük-e a rászorulót. Az adakozási toplistát továbbra is a beteg kisgyerekek és az állatmenhelyek vezetik Magyarországon, itt ugyanis a legnagyobb az érzelmi azonosulás.