Kevesen tudják, de Petőfi Sándor, a lánglelkű költő egy bizonyos Riskó Ignácnak köszönheti, hogy bemutatták neki élete igazi szerelmét, későbbi feleségét, Szendrey Júliát.
Közismert, Petőfi kifejezetten mozgalmasan zajló életében nem vetette meg az országjárást, és március 15., azaz egyik legszebb nemzeti ünnepünk előtt arra is érdemes emlékezni, hogy élete utolsó szakaszában a legjobb barátjára, Riskóra mindenben támaszkodhatott.
Történt, hogy 1846. szeptember hetedikén Nagykárolyba utazott, ahol egy helyi szállóból átköltözött a munkásságát régóta figyelemmel kísérő, őt igencsak tisztelő szatmár megyei alejgyző, Riskó Ignác házába. A két ifjú barátsága ettől kezdve széttéphetetlenné vált. Másnap, azaz nyolcadikán egy megyei bálon Riskó Ignác mutatta be Sándornak a 18 éves sugárzó szépségű Szendrey Júliát a Térey-család kertjében.
Riskó 1813-ban született Csengeren, előbb Szatmár megye al-, később főjegyzője, 1848/49-ben pedig a megye országgyűlési képviselője. Maga is tehetséges rímfaragó volt, ám mivel a szabadságharc bukását követően börtönbe került, poéta-pályafutása derékba tört, noha költeményeiről elismerő szavakkal emlékezett meg Petőfi mellett Bajza József is.