Aminek a szagától ön hányva menekülne, azt a Föld más részén direkt beszippantják – és boldogok.
Amióta az ember először megtapasztalta a mámort, a bódulatot, azóta szárnyal a kreativitása, miből lehetne drogot csinálni. Nos, a találékonyságunk ezen a téren is utánozhatatlan, függetlenül attól, hogy mi mennyire ártalmas, vagy hogy a fogyasztónak éppen mennyi pénze van.
Hiszen az, ami manapság a titkos high-tech laboratóriumokban készül szintetikus kábítószerként a lóvés vevőkörnek, ugyanúgy a találékonyság terméke, mint a cukorcefréből készült hamis bor, a csavarlazító, vagy az, amit az afrikai utcagyerekek „fogyasztanak”, hogy elmeneküljenek a mindennapi nyomor valóságából. Csak ez utóbbi a mi felfogásunkkal túlságosan undorító. De hát a szükség nagy úr.
Jenkemnek hívják a szert, és emberi végtermékekből készül. Magyarán: vizeletből és székletből. Ezeket teszik ki a Nap (arrafelé mindig erős) sugárzásának, és az így keletkező gázokat lélegzik be. Állítólag felejthetetlen boldog pillanatokat okoz a húgy-ürülék-mámor a szegény gyerekeknek. Nem mondanánk, hogy próbálják ki – már ha volna hozzá egyáltalán gusztusuk.
