Egész életében négylábú kedvenceiért élt Pintér Attila, ám most saját bőrén tapasztalja, milyen mások segítségére szorulni.
– A hónap végéig szállást kell találnom a két kutyámmal és öt macskámmal, miután egy jó barátom eladni kényszerült a lakását, amit én béreltem – kezdi a 35 esztendős férfi. Nem tagadja: nincs megtakarítása, mert vagyonát önmaga helyett olyan állatokra fordította, melyek nélküle elpusztultak volna.
– Safraneket és Szofit a vízbe fojtástól mentettem meg 14 éve, Lucky Luke-ot az utcáról fogadtam be, Kemeny gazdái pedig gyermekvállalási projekt miatt akarták elaltatni az agresszív macskát. Két-három hónap alatt csodát tettem vele, ahogy a vesebeteg Glóriával is, miután a halál markából hoztam vissza, hetekig csak fecskendővel táplálhattam, máshogy nem tudott enni – meséli a cica-suttogóként is emlegetett állatbarát a Borsnak.
– Nem értek a macskák nyelvén, csak időt nem sajnálva figyelek rájuk, s hagyom, hogy elárulják, mit akarnak, mi zavarja őket. Eszik-e előttem, mennyire mehetek hozzá közel, megsimogathatom-e. Az étel és a játék csodákra képes. Napok vagy hónapok kérdése a siker, a ritmust a macska határozza meg. Ha messzire merészkedtem, visszalépek, de később újra próbálkozom – avat be a módszereibe Attila.
– Pár nap alatt százak osztották meg a segélykiáltásomat és sok tippet, ötletet kaptam. Nem adományt kérek, hanem lehetőség szerint egy menhelyet, ahol munkáért cserébe másfél szobás szállást és némi fizetséget adnak, hogy el tudjam tartani a hozzám hűséges négylábúakat. Igaz, fejben felkészültem a legrosszabbra is, ám az állataim semmiképp sem szenvedhetnek hiányt. A lakhatásukat akkor is biztosítom, ha én magam utcára kerülök – mondja elszántan.
