Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Azért szegényes, ha egy úszó és a sportága szakszövetsége közötti vitában a miniszterelnöknek kell megszólalnia! Mert a Hosszú Katinka kontra úszószövetség ügy már idáig jutott. Igaz, fontos, a hazai közérzületről, az ügyeink intézésének kultúrájáról szóló, izgalmas diskurzus ez, de talán mégsem a miniszterelnök szintje. Persze, ahol a politika a személyes garanciákra, és nem az intézmények szabályozott működésére épül, ott előbb-utóbb minden a legfelső méltósághoz tartozik.

Katinka vitája az úszószövetséggel arról szól, hogy intézzük normálisan az ügyein­ket, és mindenki azzal foglalkozzon, ami a dolga! Csak annyit kér, hogy ha az úszószövetség világraszóló eredményeket vár tőle, akkor adja meg a szükséges feltételeket. Ne egy szükséghelyiséget, hanem egy minden szempontból alkalmas, felszerelt öltözőt. Arról beszél, hogy ne keverjük a dolgainkat: ha jutalmat adnak az eredményiért, akár 12 millió forintot is, akkor azt ne zagyválják össze más ügyekkel. Akkor az szóljon az eredményekről, de ne kelljen érte mást is csinálni, főleg úgy ne, hogy meghatározatlan, végül is mit várnak még tőle.

Nem az ellen berzenkedik, hogy részt vegyen a Nagy Nemzeti Úszóvilágbajnokság reklámozásában, csak az ellen, hogy a feladatok pontos meghatározása nélkül, úgy általában kötelezzék erre. Úgy tudja – szerintem nagyon helyesen! –, hogy ő úszó, akinek az úszás, a győzelem a dolga, minden mást pedig intézzen az, aki arra szer­ződött.

A szövetség egy egyébként jelentős eseményt, annak megszervezését, hazafias ügynek tüntet fel, mert ha­zaffyas dumával és politikai sikerek ígéretével vette rá a hatalmat a támogatásra. Katinka meg azt mondja, hogy mindenki végezze a maga munkáját jól, aztán ettől majd fényre derül a haza is. Két világ, két kultúra, soha nem fogják érteni egymást!