Időnként nem illően szól hozzánk a főnök? Nos, ne essünk kétségbe, van megoldás! Nézzük, hogyan válaszolhatunk ilyen esetben!
A lazább és a szigorú keretek közt működő munkahelyeken is kaphatunk olyan megjegyzéseket, amiken joggal húzzuk fel az orrunkat. Ilyenkor hiába az állásféltés vagy a felettesünktől való félelem, van, hogy nem tudjuk megállni szó nélkül a pimaszságot.
Martin Wehrle karriertanácsadó a könyvében bemutatott olyan válaszokat, amiket bevethetünk. Ebben arra is felhívja a figyelmet, hogy a tréfával végződő szópárbajok mellett előfordulhatnak olyan esetek is, amikor esetleg elbocsátás lesz a vége. A szakember rámutat: ilyen esetben ha, perre kerül a sor, a munkavállalónak kell bizonyítania, hogy a főnöke mondott olyat, ami idáig vezetett.
– Jó reggelt, cica!
– Üdvözlöm, egérke!
Aki inzultálásnak veszi a hasonló megszólításokat (márpedig a legtöbben annak tartják!), az vágjon vissza a főnök saját fegyverével, ugyanígy tegye őt nevetségessé! Ezzel rögtön jelezheti, hogy nem volt megfelelő a megszólítás.
– Milyen jó színe van! Megint szabadságon volt?
– Megint? Az utolsó alkalom már több mint öt hónapja és legalább hat nagyobb projekttel ezelőtt volt!
Ezzel világossá teszi, hogy pontosan ugyanannyit dolgozik, mint mások, és már nagyon ráfér önre egy valódi pihenés.
– Én a helyében ránéznék a mérlegre, és inkább kihagynám az ebédet!
– Az én szerződésemben nem szerepel, hogy sértéseket kell végighallgatnom! Várom a bocsánatkérését!
Ezzel megmutatja, hogy gyors észjárású, s azt is: elszántan védi magát.
– A közösségi oldalát nézegette, hogy nem ugrott azonnal, amikor hívtam?
– Jobb naponta egyszer röviden átnézni a Facebook-oldalamat, mint naponta többször kimenni, és negyedórás cigiszüneteket tartani.
Ezzel tudatja, hogy mindketten pontosan tisztában vannak azzal, hogy mások is tartanak rövid pihenőket munka közben, és önnel sokkal jobban jár, mint azokkal, akik állandóan dohányozni rohangálnak.
– Milyen sokat nevetgél, látom, jó kedve van…
– Minden tudós azt állítja, hogy jó hangulatban jobban megy a munka. Van esetleg egy olyan tanulmány, ami ennek az ellenkezőjét állítja, csak elkerülte a figyelmemet?
A frappáns válasz után csak meghátrálni lesz lehetősége a főnöknek.
– Ez az ötlet baromság! Az egész egy hülyeség!
– Köszönöm a konstruktív javaslatot! De mi nem tetszik benne? És mi tetszik benne?
A feszült helyzetet időnként fel lehet oldani iróniával is, egyben érdemes rámutatni, hogy legalább valami iránymutatást adjanak, mi is a pontos elvárás, ahelyett, hogy már az első felvetésre is azt mondják, hogy hülyeség.
