Háromszoros áron adják el nekünk a surdi fenyőfát

Surd a hazai fenyőfatermesztők fellegvára. A 625 helyben lakó közül 550 „fenyőfázik”. A faluban karácsony előtt egy héttel alig találtunk embert. Mindenki felutazott Pestre fenyőfát árulni. A 62 éves nyugdíjas Gazdik József a kivételek közé tartozott. Ő segített eloszlatni a tévhiteket.

– Kezdem azzal, hogy a műfenyő lecsökkentette a keresletet. A fenyővel amúgy is rengeteg munka van, és sok pénzbe kerül, amíg eljut a piacra. Ha gondolja, elmesélem! – kezdi Gazdik József. 

Gondoltuk. Mint kiderült, a munka februárban kezdődik a dugványozással. A kicsi nordman darabja 150 forint, az ezüst 45, a luc 35 forintba kerül. Tőzegbe ültetik, és fólia alatt folyamatosan párásítják, ami nem kevés pénz.

Júniusban aztán átültetik poharakba a kis fenyőket, és az erősebbeket ősszel kiültetik a földbe. A fenyő is igényel műtrágyát, valamint évente kétszer permetezni kell gombák és rovarok ellen. Ez sem két fillér. Amíg egy fa vágáséretté válik, fajtától függően 4–6 év is eltelik. 

– A nem elég szépeket legallyazzuk, és a koszorúsok 6 forintért viszik kilóját. Ebből is láthatja, nem itt marad a nagy pénz. A tavaszi meleg óriási veszély, kiégetheti a fiatal fákat. Ha utánaszámolok, akkor a be­vétel negyven százaléka a rezsi. A korábban említetteken kívül hat­százezer forint felett termelői adó van, pénzbe kerül a csomagolóháló, drága a benzin és a hely­pénz is, hiszen a fenyőket mi áruljuk. Ha fent vagyunk Pesten, akkor három hétig fizetnie kell a szállást és megoldani az étkezést is. Az is pénz. Ha pedig kereskedőnek adjuk el a fát, akkor nem méterre veszi, hanem darabra. A szoba méretű lucot ezerért, az ezüstöt kétezerért, a nordmant meg kétezerötszázért – így a beszédes gazda. Ebből is látszik, a módi a fenyőfabizniszben is a szokásos. Mire a vásárlóhoz jut, háromszorosa lesz a fenyőfa ára.