Évek óta azért küzd a 21 éves, sportmegszállott lány, hogy végre amputálják a lábát.
Közel tíz éve kínozza egy ritka betegség a most 21 éves Hope Gordont. A fiatal lány - annak ellenére, hogy egész életét a sportnak szentelte - kénytelen egy tolószékben leélni az életét, napi 24 órás fájdalom mellett.
Hope egy úgynevezett komplex regionális fájdalom szindrómában (CRPS) szenved, ami egy olyan - általában valamelyik végtagot érintő - betegség, aminek következtében az idegek állandó, erős fájdalomjelzésekkel bombázzák az agyat. Hope esetében a fájdalom az egyik lábából érkezik, ami miatt folyamatosan masszív fájdalomcsillapító koktélokat szed, ám még így is szenved. Évek óta azért küzd, hogy az orvosok elfogadják döntését, és amputálják a lábát.
“Azt mondták, mivel az állapotom idegi eredetű, ezért az amputáció után is megmaradna a fájdalom - de ennek ellenére sokban megkönnyítené az életemet. Képtelen vagyok használni a lábam - mintha egy élettelen testrész lógna rajtam” - magyarázza a skóciai Stirlingben élő lány, aki jelenleg pénzt gyűjt ahhoz, hogy egy magánklinikán elvégeztethesse a beavatkozást. Hope édesanyja, Rona szerint nem is szeretne mást lánya karácsonyra, mint hogy levágják a lábát - írja a Mirror.
“Úgy érzem, mintha a lábam szögesdrótba lenne tekerve, és még fel is gyújtanák” - árulta el Hope, aki 12 évesen, a tesiórán, focizás közben érezte először, hogy fáj a lába. Azonban ahelyett, hogy elmúlt volna, az órák teltével egyre rosszabb lett - amire hazaért, már rá sem tudott állni a lábára. “Azóta nem jártam” - összegzi. Ugyan a CRPS nem gyógyítható, az esetek 85 százalékában a betegek tünetei enyhülnek - vagy meg is szűnnek. Akiknél azonban ez nem történik meg, azoknak egy életen át tartó szenvedéssel kell számolniuk. Ők soha nem hagyhatják már el a fájdalomcsillapítókat, mivel a betegség a McGill-féle fájdalom indexen 50-ből 42-t ér el - azaz fájdalmasabb, mint egy szülés vagy egy amputáció!
Hope, aki előtte lovagolt, táncolt és imádott sportolni, ezután sem adta fel. Minden vágya, hogy a paralimpián vihesse a lángot. A mai napig úszik és elkezdett evezni is. “A szabadság, amit az úszás ad nekem, mérhetetlen. Eljuthatok A pontból B pontba a tolószékem nélkül.”
