Könnyeivel küszködik a kistarcsai Mocsári Tamás, aki élete egyik legfontosabb társát, a megmagyarázhatatlan módon lemészárolt kutyusát veszítette el a napokban.
– Nem mindennapi módon került hozzánk Spori, és sajnos a távozása sem nevezhető normálisnak – mondja a férfi az öt éven át tartó kapcsolatról. – Szombathelyen jártunk a párommal, amikor az autónk elé, s egyúttal az életünkbe toppant az akkor másfél év körüli, gazdátlan kutyus. Magunkhoz vettük, befogadtuk az otthonunkba.
A kis westie-ről hamar kiderült, valódi kincs, akivel fél szavakból megértettük egymást. Őszintén mondom, egyetlen perc bosszúságot nem okozott, s az évek során nem csak a szomszédok, de az utcában élők is megszerették – emlékszik vissza Tamás, aki alig két hete új szomszédokat kapott.
– November 4-én arra értem haza, hogy Spori furcsán sántít. Beljebb léptem az udvarba, s láttam, hogy vérzik. Azonnal orvoshoz vittem, ahol megvizsgálták, kapott három injekciót, s úgy engedett haza az állatorvos, hogy másnap újra ránézne. Sajnos a kutyusunk még aznap este rosszabbul lett, így a Budapesti Állatkórházba rohantunk vele, Bende doktorhoz – meséli a férfi, aki hazatérve vizsgálódni kezdett és az új szomszédtól elválasztó kerítés tövében találta meg a legtöbb vért.
– Feljelentést tettem a rendőrségen, s a másik oldali szomszédom buzdítására végül becsöngettem ahhoz, akinél a háza mögötti egyméteres részen csak egy szakaszon taposták le a füvet. Pont ott, aminek a túloldalán a kiskutyám hatalmas vérfoltjára bukkantam. Az új szomszéd sok mindent mondott, igaz, szinte mindegyik mondata ütötte a másikat, de nem akarok ítélkezni – sóhajtja Tamás, akivel pár napja közölték: kutyája belehalt a bántalmazásba.
– Hihetetlen, milyen hatalmas, betölthetetlen űrt tud hagyni maga után egy ilyen kis lélek. Ahogy arra sincs magyarázat, miképp tehet valaki ilyet. Pláne büntetlenül – rázza értetlenül a fejét, miközben könnyel telik meg a szeme.
