Ültessünk gyümölcsfát! Választani sem könnyű

A legtöbben családi fogyasztásra szeretnének gyümölcsöt érlelni a kertjükben, ezért a család fogyasztási szokásai a döntők gyümölcsfaválasztáskor. Ha van kifejezett kedvenc, akkor abból a gyümölcsből nyugodtan választhatunk többfélét is, nemcsak az íz, hanem az érési idő szempontjából is, azaz ültethetünk korai és később vagy kifejezetten későn érő fajtát is, így mindig lesz belőle otthon.

Ha van pincénk vagy gyümölcstárolónk, érdemes figyelembe venni az egyes fajták tárolhatóságát is, abban ugyanis nagy különbségek lehetnek! Aki szeret befőzni, az válasszon dzsemnek, lekvárnak való fajtát, szilvából például a beszterceit tartják az egyik legjobbnak erre a célra, sárgabarackból (többek között) a finom, édes Bergeronból tudunk ínycsiklandó lekvárt főzni, míg ha barackpálinka-főzésre adjuk a fejünket, a (lekvárnak is csodás) Magyar kajszi vagy a Gönci magyar kajszi az ideális választás.

A helyhez is válasszuk!

A választandó gyümölcsfa fajtáját, típusát nagyban meghatározza a kert, a telek mérete, jellege is. Ha nem vagyunk biztosak benne, mennyi és milyen fát „bír el” a rendelkezésre álló terület, a kert alaprajzával felszerelkezve keressünk fel egy hozzáértő árudást, aki segít megtalálni a legjobb megoldást. Egy közepes, átlagos (kifejlett) gyümölcsfa helyigénye 30–40 négyzetméter, míg egy törpefáé mindössze 10–12.

Míg régen gyakoriak voltak a hatalmas kertek, ma a méretük egyre zsugorodik, ráadásul be is építjük a nagy részüket – garázzsal, terasszal, melléképületekkel –, ezért nagyon meg kell gondolni, mennyi és milyen méretű fát ültetünk. Vegyük figyelembe azt is, hogy néhány év múlva a kifejlett fa ágai átlóghatnak a szomszédba is, vitát okozva!

A kis méretű kertekbe ajánlottak a kifejezetten törpe fajták, amelyek akár fele- vagy harmadakkora helyet foglalnak, mint egy-egy hagyományos fajta ugyanabból a gyümölcsből. Igaz, a terméshozamuk is kisebb, de családi felhasználásra általában elegendő, s meggondolandó az is, hogy így többféle gyümölcsöt vagy egy gyümölcsnek több fajtáját is szüretelhetjük.

Vegyük figyelembe, hogy sok gyümölcsfa nem képes önállóan gyümölcsöt hozni vagy csak keveset terem. Az alma-, körte-, mandula-, ringlócsemetékhez porzópár szükséges; a kajszi-, cseresznye-, meggy-, szilvacsemeték között vannak öntermékeny fajták, melyekhez nem kell porzó, az őszibarack-, nektarin- és naspolyafajtáknak pedig mindegyike öntermékeny.

Fontos a szaktanács

A hagyományos gyümölcsfák és -bokrok – alma, körte, szilva, barack, málna, ribizli – mellett érdemes kipróbálni a kevéssé népszerű gyümölcsöket is, újra felfedezni az elődeink által gyakran ültetett fajtákat, hiszen ezek új ízekkel színesíthetik a család étrendjét. A datolyaszilva, a naspolya, a ringló, a birs éppúgy nagyszerű friss fogyasztásra, mint kompót, dzsem, aszalvány készítésére.

Ne üljünk fel azonban a divathullámoknak, és ne kezdjünk meggondolatlan vásárlásba egy-egy hirtelen támadt ötlet alapján, hiszen nem minden növény érzi jól magát minden körülmények között! A méltán népszerű, zamatos fekete áfonya például kizárólag savanyú (4,8 pH feletti értékű) talajban érzi jól magát, máshol nem sok sikerrel kecsegtet az ültetése (nem véletlen, hogy nagyüzemi körülmények között hazánkban nem is terem). Vásárlás előtt mindig kérjünk tanácsot az eladótól – ehhez persze az szükséges, hogy ellenőrzött, megbízható helyen vásároljunk –, aki nemcsak az ültetési feltételekről ad tájékoztatást, hanem olyan praktikus dolgokban is tud segíteni, mint például az esetleges fagy elleni védekezés módja.

A csemeték előkészítése

A faiskolákban választhatunk, hogy szabadgyökerű vagy konténeres csemetét szeretnénk. Érdemes az előbbi mellett dönteni, mert annak nagyobb a gyökere, s annak fejlettségéről, sűrűségéről is rögtön meg tudunk győződni. A csemetét hazaszállítás után egy napra állítsuk vízzel teli vödörbe, hogy megszívja magát és pótolja a faiskolai „várakozás” közben elvesztett nedvességet. Ha nem tudjuk ezután azonnal elültetni, nyirkos homokban, a pincében néhány napig tárolhatjuk.

A megvásárolt gyümölcsfákat elő kell készíteni az ültetéshez, ami elsősorban a gyökérzet metszését, a sérült gyökerek eltávolítását jelenti. A gyökérzettel óvatosan bánjunk, a hajszálgyökereket soha ne vágjuk le, a gyökerek visszavágásánál pedig ügyeljünk rá, hogy a metszési lap elültetéskor lefelé essen, így a vágási lap szélein már az elütetést követően sűrű hajszálgyökérzet tud képződni. A gyökérzet alakításakor tartsuk szem előtt, hogy nagyságának arányban kell állnia a koronáéval. Nagy koronánál nem szabad túlságosan visszavágni a gyökereket, különben a koronát nem lesznek képesek kellő táplálékkal ellátni.
A koronát őszi ültetésnél általában nem javasolt megmetszeni, erre ráérünk kora tavasszal.

Így ültessük

A ültetőgödör talaját célszerű istállótrágyával, dúsított tőzeggel vagy komposzttal „felturbózni”, vagy 5–6 dkg/négyzetméter összetett műtrágyát beleforgatni a gödör földjébe, hogy a hideg beállta előtt kellő mennyiségű tápanyaggal lássuk el a csemetét, felgyorsítva a fejlődését. A fácskát úgy ültessük el, hogy a gyökerei ne nyomódjanak össze, s fontos az is, hogy a fán látható oltás helye a föld felett legyen!
Miután óvatosan betemettük a gödröt, iszapolással akadályozhatjuk meg, hogy a gyökerek között levegő maradjon, s ettől penészesedni kezdjenek: ültetés közben lassan öntsünk egy-két vödör vizet a gödörbe, hogy a földet a gyökerekhez mossa! Betemetés után kissé tapossuk körül a csemete tövét, és a földből alakítsunk ki egy „tányért” a tövénél, hogy felfogja az esővizet, végül ismét alaposan öntözzük be a fácskát!

A további tartalomból:

Új sorozat!
Feng shui: a térrendezés ősi művészete

Ötletek a nagyvilágból
Kreatív dekortippek, amelyekkel feldobhatja otthonát

Vigyázz, kész, fűtés!
Spórolós tippek hideg időre

Őszi koszorúk
Díszek a természet kincseiből

A gyógyhatású szőlő
Kívül-belül jót tesz a testnek 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!