Ha a munkahelyén még nem töltötte el a minden mindegy érzés, akkor kerülje azokat a mondatokat, amelyek kirúgáshoz vezetnek!
Vannak olyan megjegyzések, amelyek nagyon fel tudnak bosszantani. Mindenkinél más a tűréshatár, de néhány mondat mindenkinél ugyanúgy hat, például a munkahelyi főnököknél. Tíz olyan megjegyzést mutatunk be, amiket biztosan nem akarnak hallani tőlünk.
1. Ez nem az én hibám.
Ezt egy ötéves kisgyerektől még elfogadják, de egy felelősségvállalásra képes beosztottól már nem. Lehet, hogy valóban nem ő a hibás a felmerülő problémában, de a mentegetőzés helyett inkább a lehetséges megoldásokat érdemes sorolni. Még jó pontokat is szerezhet magának, ha elhárít egy még nagyobb gondot.
2. Sajnálom, de ez nem az én dolgom.
A mai világban már túl nagy a munkahelyekért való verseny ahhoz, hogy ezt gyakran megengedhesse magának valaki. Persze időnként nemet kell mondani, hiszen az sem megoldás, ha a verseny miatt kihasználják a beosztottakat, de némi mérlegelés után döntsük el, mi az, ami még belefér a munkakörünkbe, ne érezzék az együttműködés és a tisztelet hiányát.
3. Félreértés volt.
Ez a mondat a hiányos kommunikációra utal, vagyis úgy tűnhet, hogy még arra sem vagyunk képesek, hogy megértsük egymást vagy azt, hogy mi a feladatunk. Néha belefér, de inkább más módon magyarázzuk meg, miért hibáztunk.
4. Másnapos vagyok.
Ahhoz, hogy megiszik egy pohár sört vagy bort munka után, a főnökének semmi köze. Abba azonban, ha másnap úgy megy be dolgozni, hogy a macskajaj miatt képtelen bármire, már beleszólhat. Valószínűleg elnézik, ha egyszer, egy jeles alkalom miatt történik, azonban a rendszeres ismétlődés biztosan elbocsátáshoz vezet.
5. Ezt a feladatot nem szeretem.
Minden munkahelyen vannak „nem szeretem” feladatok, de elvégezzük őket. Időnként persze (ritkán) belefér egy kis nyafogás, hiszen mindenkinek vannak rossz napjai, de ha rendszeresen és túl gyakran hallja ezt a főnök, akkor előbb-utóbb felteszi a kérdést, hogy akkor mégis mi a csudát keres ezen a munkahelyen?
6. Nem érzem jól magam.
Aki valóban rosszul van vagy beteg, az természetesen szóljon. A rendszeresen, ok nélkül, a munkaidőből betegségre hivatkozva kivett utolsó órák vagy péntekek azonban senkivel szemben sem korrektek.
7. Soha nem kapok dicséretet.
Ez valóban rossz vezetői magatartás, de jobb, ha erre a hibára nem a dolgozó hívja fel a figyelmet. Vannak olyan főnökök, akik csak akkor szólnak, ha baj van, a dicséretről rendre elfeledkeznek vagy természetesnek veszik, hogy valaki folyamatosan szinten felülteljesít.
8. Látta, hogy a kolléga hibázott?
Folytonos panaszkodást hallgatni mindenki számára rendkívül zavaró. Másrészt idővel felmerülhet a kérdés, hogyan lehet annyi szabadideje, hogy folyamatosan másokat figyeljen, jól dolgoznak-e.
9. Fizetésemelésre van szükségem.
Ha már évek óta elfeledkeztek önről, akkor természetesen kérjen fizetésemelést. Ha azonban minden évszakváltást ezzel kezd, akkor az zavaróvá válik a munkáltatójának, főleg ha nincs mögött kiemelkedő teljesítmény.
10. Egy szép napon itt hagyok mindent.
Időnként mindenkit elkap a vágy, hogy világgá menjen, ezt meg is lehet beszélni a kollégákkal, barátokkal. A főnök azonban valószínűleg elkezd keresni valakit a helyünkre, miután másodszor hallotta tőlünk ezt a mondatot, hiszen neki olyan beosztott kell, akire hosszú távon számíthat.
