Kislányáért bármit megtenne a hajléktalan József

– Amíg élek, szeretném felnevelni, taníttatni a kislányomat. Ez motivál, ezért szeretnék egy tartós albérletet, munkát találni – mondja eltökélten József. A férfira egy angyalföldi szupermarket előtt bukkanunk. József kitartóan tartja maga előtt tábláját: „Bármi munkát vállalok. Kérem segítsen, mert éhezünk!”

– Májusban született meg a kislányunk, azóta egy csecsemőotthonban van. Ha nincs fedél a fejünk felett, nem tudjuk őt kihozni onnan – mondja szomorúan a férfi, aki szívesen dolgozna ellátásért, lakásért. Nem a pénz a fontos.

– Sokan segítenek élelemmel is. De utcáról nagyon nehéz dolgozni járni. Két-három hétig bírom, de utána beleroppanok. Mit csináljak, 51 éves vagyok – tárja szét karját József.

A férfi pedig sok szakmát kitanult: szobafestést, kertészetet, még masszőri képesítése is van. Nyíregyházáról jött a fővárosba, a válás kényszerítette az utcára.

– A telet Erzsébeten töltöttük. Egy férfi megkért, fessem ki a lakását, a kertjét rakjam rendbe. Ennek fejében lakhattunk nála. Aztán kész lettem a lakással, megszült a párom, majd a férfi közölte: költözzünk el. Én édesanyámtól becsületet, emberséget tanultam, de ez az ember nagyon kibabrált velünk, legutóbb akkor kerültünk utcára – idézi fel József, aki öt éve boldog 38 éves kedvesével. Kislányukra valódi áldásként tekintenek.

– Két gyermekünk már lehetett volna, de a párom elvetélt. A lányunkat istenke segített megtartani öregségünkre – mosolyodik el.

Józsefnek két felnőtt gyermeke is van. Fia focizik, lánya pedagógus.

– Hogy ők segítenének nekem? Én nem veszem el a szájuktól a falatot. Én nem akarok más pénzéből élni – szögezi le József. Egyelőre az élteti őket, hogy naponta egyszer, az otthonban meglátogathatják a kicsit.