Kutatóként kezdte Finnországban Vilisics Ferenc, mára azonban sokan díjnyertes kolbászairól ismerik.
Hiába a finnek jávorszarvasos kolbásza, a hazaiakat is maga mögé utasítja a kolbászkészítés tudományában Vilisics Ferenc. A férfi a kolbászkészítéstôl igencsak távol eső tudományágban jeleskedik, biológusként diplomázott, hét évet dolgozott az ökológiai tanszéken:
– A PhD megszerzése után a városökológiai kutatócsoport ajánlott tíz hónapos szerződést egy kutatásban, Helsinkiben – meséli Feri.
– A források másfél év után elapadtak, de mindenképpen Finnországban szerettem volna kapcsolatokat keresni, ott képzeltem el a jövőmet, a feleségem is finn. Ám meg kellett élni – szögezi le a férfi.
– Főzőcskézni mindig szerettem, a volt kollégám pedig minden évben szervez egy-két kolbásztöltő bulit. Ilyenkor harminc kiló zsírt és húst is ledarál, rajong a jó minőségű kolbászért, akárcsak én – mosolyog Feri. A tudós ezután a gasztronómia felé fordult, kitanulta a kolbászkészítés, az anyagbeszerzés fortélyait, kemény éveket áldozott a tanulásra. Később egynapos lakáséttermet is nyitott, ahol az emberek beleszerettek a feltálalt disznótorosába:
– Vinni akartak belôle, sőt rendeltek is, én pedig nem mondtam nemet. Láttam, hogy ez lesz az, amiből megélhetek. Az eredeti receptet átdolgoztam, hozzátettem. Kétféle kolbászt készítek, hagyományosat és dizájnert. Utóbbit egy hangulat, érzés hatására készítem, van rozmaringos, sertéses, bárányos, ez a legnépszerűbb, de szeretik a szupercsípőset is – sorolja.
Meglett a tanulás hatása: Feri megnyert egy rangos finn kolbászversenyt, harminc induló közül az ô készítménye kapta a Város legjobb kolbásza címet.
