Időnként előfordul, hogy bizonytalanná válunk kapcsolatunkat illetően. Van néhány olyan jel, amely arra utal, hogy már nem vagyunk szerelmesek, csak a megszokás tart össze.
Együtt lenni, élni egy partnerrel csak akkor igazán jó, ha szerelmesek vagyunk, vagy az enyhülő szerelem mellett tiszteletet, megbecsülést, bizalmat is érzünk iránta. Amikor már csak a megszokás, vagy rosszabb esetben a társfüggőség miatt vagyunk a párunk mellett, az már nem hoz boldogságot. Gyakran megesik azonban, hogy nem tudjuk megkülönböztetni ezeket az érzéseket. Megmutatunk néhány olyan jelet, amelyek már arra utalnak, hogy amit érzünk, az már nem szerelem.
Partnerünk már nem élvez elsőbbséget
Korábban, a kapcsolat elején az együttlét mindennél fontosabb volt számunkra, abszolút előnyt élvezett bármilyen egyéb fontos teendővel szemben. Mára ez már nem így van. Már nem igyekszünk annyira haza a munkából, szívesen maradunk még az irodában, vagy iszunk egy pohárral a kollégákkal, akár vásárlással töltjük el az időt.
Egyre gyakrabban idegesít
Amikor szerelmesek vagyunk, nem veszünk tudomást partnerünk apró hibáiról. Ez idővel megváltozhat. A legkisebb részlet is kihoz a sodrunkból: rágja a körmét, elöl hagyja a zoknijait, csámcsog, idétlenül nevet, nem tetszik, ahogy eszik stb… Amit egy időben kedvesen esetlennek tartottunk, mára halálosan idegesítővé válik.
Nem vagyunk boldogok
A mindennapjainkat a monoton rutin határozza meg. Eltűnt a szenvedély, szürkén, egyhangúan telnek a hétköznapok. Ebben az esetben rázzuk meg magunkat, változtassunk, vagy lépjünk ki a kapcsolatból.
Megszűnik a becézés
Apránként a beszélgetéseinkből kikopnak a kedves becézgetések. Sőt azon kapjuk magunkat, hogy a megszólításból még a keresztnevet is kihagyjuk, ösztönösen úgy időzítünk, hogy ne kelljen kimondanunk a partner nevét – ez meghatározó jele a kiüresedésnek.
Nem ismerünk rá
Több együtt töltött év után egyszerűen nem tudjuk elképzelni, mi vonzott annak idején annyira benne. Vagy éppen ellenkezőleg: emlékszünk, mi miatt szerettünk bele, ám mai szemmel nézve ez már nem ugyanaz a személy – mindkét eset problémát jelent.
Nem vitatkozunk
Annyi sok szenvedélyes veszekedés után mára egyszerűen nem mutatunk érdeklődést a konfliktusok iránt. Közömbössé válunk, elkerüljük az témát, nem izgatjuk magunkat, nem pazarolunk rá időt.
Eltűnik a tisztelet
Manapság már az sem zavar, ha a partnerünket megalázó helyzetbe hozzuk társaságban vagy nyilvános helyen. Apránként leszokunk az üdvözléséről, elfelejtünk bármit megköszönni. Köszönés nélkül megyünk ki a lakásból. Ha eljutunk ebbe a stádiumba, ideje elgondolkodni.
Úgy érezzük, jobbat érdemelnénk
Amikor elgondolkodunk a kapcsolatunkon, arra jutunk, hogy igazán jobbat érdemelnénk. Vonzóbb, komolyabb, figyelmesebb, előzékenyebb partnert. Ha ilyen gondolataink támadnak, az annak a jele, hogy rég nem vagyunk biztosak az elkötelezettségünkben.
Egoizmus
Eleinte még megerőltettük magunkat, hogy olyasmit is megtegyünk, ami nem volt kedvünkre. Megnéztünk egy tévéműsort a kedvéért, elmentünk a barátaival valahová, megfőztük a kedvenc ételét, meglátogattuk a családját. Ma már csak magunkra gondolunk, csak olyasmit teszünk, ami nekünk tetszik, nem érdekel, mit szól hozzá a partnerünk.
Megszűnik a hiányérzet
Korábban két nap a kedvesünk nélkül egyszerűen elviselhetetlennek tűnt. Ma már akár két külön töltött hét is teljesen hidegen hagy – távollétében egyáltalán nem hiányzik a partnerünk. Sőt talán még fel is lélegzünk egy kicsit…
Forgolódni kezdünk
Még ha egyelőre kapcsolatban élünk is, már nem habozunk flörtölni másokkal. Azon vesszük észre magunkat, hogy indulás előtt több időt szánunk a készülődésre, a szépítkezésre, társaságban pedig élvezzük az érdeklődő tekinteteket – sőt már az is többször megfordult a fejünkben, hogy akár egy kalandra is nyitottak lennénk.
