A kecskék életét sokkal szimpatikusabbnak találta, mint az emberekét, ezért beköltözött közéjük és kipróbálta, milyenek a négylábúak hétköznapjai.
Az angol férfit annyira foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen lehet kecskeként élni, hogy úgy gondolta, kipróbálja. Ez az elképesztően bizarr ötlet úgy látszik, mégsem lepte meg azt a svájci pásztort, akinek kitárta a szívét, mert kérésére, hogy beköltözhessen kecskéi közé, azonnal igent mondott.
Thomas Thwaites így egy lett a svájci kecskék közül, azért pedig, hogy biztosan tökéletesen átélje az élményt, protéziseket használt, hogy igazi négylábúként is tudjon működni. Az elképesztő felszerelésben viszonylag hamar felismerte, hogy annyira nem egyszerű kecskének lenni, hiszen rengeteget kell bóklászni, mire friss fűhöz jut, ráadásul ezeket a hosszú utakat általában meredek sziklafalakon teszik meg négylábú barátai. A kecskeember sokszor lemaradt társaitól, de amikor újra megtalálta őket, az békével és örömmel töltötte el.
A férfi szeretne egyszer kecskévé válni, mivel az ő életüket sokkal kevésbé frusztrálónak, egyszerűnek és megnyugtatónak találta.
Az angol férfi, aki amikor éppen nem kecske, dizájnerként dolgozik, komolyan érdeklődik a transzhumanizmus iránt, ami a tudomány és technika az ember fizikai és szellemi képességének fejlesztésére való felhasználása. A transzhumanisták a biotechnológiában és más fejlődő technológiákban látják a jövőt, míg bizonyos emberi jellemzőket szükségtelennek tartanak.
