Képeit nem szívesen adná el a 28 éves Pintér Zsolt, de a festőművésznek meg is kell élnie valamiből. Ezért ragadott az ecset mellett tetoválópisztolyt.
– Már az általános iskolában felfigyelt a rajztanárom a kézügyességemre, de akkor inkább a foci érdekelt – mesélte a Borsnak Pintér Zsolt.
– Sok munkahelyem volt, dolgoztam a fa- és a fémiparban, még rendőr is voltam, de úgy éreztem, leginkább festő vagyok – mondta Zsolt. – Az első kiállításom 22 éves koromban volt. Rengeteget festettem, előfordult, hogy huszonkét óra alatt nyolc képem is elkészült – emlékezett a fiatal művész. Egyetlen baj volt, hogy a képeit nem akarta értékesíteni.
– Mindig azokat az élményeket örökítettem meg, amik aznap értek. Így öt-hatszáz kép készült, az alkotásaim az életem naplója. Ha valamit eladok, olyan, mintha a naplómból kitépnének egy lapot, és örökre elveszne. A festészet mellett muszáj volt más munkát is vállalnom. Egy kiállításon jött a megoldás: valaki megkérdezte, nincs-e kedvem valamit a testére festeni – mondta Zsolt. Tetoválófelszerelést vásárolt, és elkezdett dolgozni.
Idősek és fiatalok is egyaránt jönnek hozzá, sok családos apuka.
– A kezem munkáját már sokan felismerik. Motívumban az angyaltól az ördögig mindent kérnek. Míg korábban előre kérték, mutassam meg, egy rajzon, hogy mire készülök, ma már gyakran erre sincs szükség. Rám bízzák magukat. Most nagyon különleges feladatot kaptam, valaki megkért, hogy a Tovább című festményemet tetováljam a hátára. Úgy érzem, ennél nagyobb elismerés nincs.
