Az idős hajléktalan halála után kiderült, mi lapul a titokzatos nejlonzacskóban, ami mindig nála volt.
Fejkendő, blúzok az 1940-es évek stílusában, virágmintás hosszú szoknyák – és az elmaradhatatlan gurulós járókeret, rajta a fekete nejlonzacskóval. Így ismerte mindenki a 83 esztendősen elhunyt hajléktalan asszonyt, Betiát, ahogy hosszú éveken át minden áldott nap átbotorkált a düsseldorfi belvároson. A hajléktalanszállón a lakótársai csak Orosz Anyácskának hívták, habár Moldáviában született.
De ez hagyján. Azt ugyanis tényleg nem tudta róla senki, hogy 16 millió forintos kis vagyonkával rendelkezik euróban és dollárban. Akik ismerték, azt mondják: az asszony olyan kevéssel beérte, annyira spórolós volt, hogy még egy teafiltert is többször kiáztatott. Havi bevétele 399 euró alapjáradék és szűk 100 euró segély volt (ez összesen 150 ezer forint), amit háborús áldozatként kapott.
Csak amikor a múlt héten elhunyt az evangélikus kórházban, derült ki a magányos öregasszony titka. Amikor a hajléktalanszállón egy szociális munkás elkezdte kipakolni egykori szobáját, kezébe akadt a fekete nejlonszatyor, ami mindig ott volt Betiánál.
500 eurós bankjegyekben 45 ezer euró volt benne, 6648 amerikai dollár, egy kisebb összeg moldáv lej és némi ékszer. Az ápolónő zsebre is tehette volna mindezt, és hallgat róla, mint a sír, de ő azonnal jelentette a felettesének, mit talált. Az ügy most a hagyatéki bíróságon van, amelynek a törvény szerint az a dolga, hogy örökösöket próbáljon felkutatni. Állítólag van egy fia az elhunytnak Amerikában.
Hogy honnan származik a pénz, azt nem tudja senki. A városi szociális irodán a Bildnek azt mondták: bár a hajléktalanok anyagi helyzetét megvizsgálják, a magánszférájukra tekintettel vannak. A dugipénzről így senki sem tudott.
– Lehet, hogy arisztokrata volt. Több nyelven beszélt, és valahogy mindig olyan másmilyennek tűnt, mint mi – emlékezett vissza egy lakótársa.
