Virágzó falu benyomását kelti a Veszprém megyei Kolontár. De csak annak, aki először jár erre. Az itt élők már mennének. Ha lenne, hova.
2010. október 4-én mindössze hét perc alatt pecsételődött meg a kolontáriak sorsa. Eddig tartott, míg a Mal Zrt. timföldgyárának átszakadt gátjából a községet elérte a vörös zagy. A lúgos iszap tíz ember halálát okozta, tízezrek életét tette tönkre az elöntött településeken.
A gyár ma is zavartalanul működik. Rejtélyes teherautók jönnek-mennek az őrzött telepre, ahová még az a helyi termelő is csak engedéllyel hajthat be, aki a földjére tart, de nem akar kilométereket kerülni. Ha csökkentett üzemben is, de hordják be a bauxitot.
Nem mernek enni
– Úgy húsz centiméter mélységben átforgatták annak idején az iszappal mérgezett földet, így a zöldségek, gabonák ma megteremnek. De hogy az alatt mi van, csak találgatjuk – meséli a Borsnak egy kolontári. A fák ezért olyanok, mint télen: sötétetek, csupaszok, korhadtak. Mint a nő elmondja, ő maga inkább vidékről hozat zöldséget, de a helyiek nagy része nem törődik a lehetséges veszélyekkel.
Alattomos a lúg
Pedig Kolontáron is beszélik: 2010 óta kiugróan megnőtt a krónikus betegek aránya. Aki teheti, sószobát rendez be a lúg közömbösítésére, vagy gyakran jár fenyőerdőbe a jó levegôért. Így lehet leküzdeni az asztma kezdeti tüneteit. Van viszont, aki költözne, ám ez szinte reménytelen. – Eladhatatlan a házam, mert senki nem jönne a helyemre – mondja egy férfi. A településen ma már csak 717-en élnek, s egyre kevesebb a gyermekes család. A frissen felújított általános iskola a helyiek szerint hamarosan be fog zárni. Sokan öt kilométerrel messzebbre, Ajkára vagy Pápára viszik a gyermekeiket.
Szellemfalu lett
Az emberi kapcsolatok is romlottak. – Az egykor vidám közösségi életnek semmi nyoma. Ma már legfeljebb csak köszönünk egymásnak – mondja szomorúan egy nő, hozzátéve: beszélgetni senkinek nincs kedve. A Bors munkatársa is megtapasztalta: a kihalt utcán többen továbbmennek szó nélkül, hiába köszöntünk nekik.
– Az emberek lelkét nem lehet visszahozni – legyint Somodi Margit. A Torna-patak partján, ami a községet kettészeli, ma is ott áll az emléktábla: „Az emberi kapzsiság és hanyagság természeti és emberi áldozataiért”.
