Mennie kellett az egykori buddhista szerzetesnek, Horváth Józsefnek és beteg feleségének a szívességlakásból – ahogy azt a Bors megírta. Cikkünk hatására többen jelentkeztek, ám volt, ahol a háromszáz kilométeres költözéssel járó költségek tettek keresztbe, másutt a rezsi rendezése bizonytalanította el a felajánlót...
Ám a segítő szándék nem hagyta, hogy utcára kerüljön a másokat egy életen át támogató, egy elhúzódó perben viszont szinte mindenét elveszítő, 29 ezer forintos nyugdíjból élő pár. Egy raktárban kaptak átmeneti szállást.
– Mélyen megérinti az embert, amikor egy olyan fiataltól kap segítséget, akinek szintén nincs otthona, s egyedül neveli gyermekét egy albérletben. A Buddhista Misszió Egyház két havi kauciót tett le ezért a helyért, így egy időre nyugalomra lelhetünk – árul-ja el az idős férfi, aki most költözött huszonegyedszer.
– Éltünk már vízparti faházban és 15 négyzetméteres garázsban is. Ez a raktárnak használt helyiség jóval komfortosabb azoknál. Még ha létrára is kell mászni, ha ki akarom nyitni az ablakot, s olykor éjszakába nyúlóan dolgoznak a mellettünk lévő autószerelő műhelyben – magyarázza József, aki párjával jól viseli a zajt, s a kint helyet kapó aprócska vizesblokk, no meg a napokig tartó melegvíz hiány sem szegte kedvüket.
– Feladná a leckét, ha lenne mosógépünk, mert nem férne be, viszont vízmelegítéshez hasznosíthattuk a villanyrezsónkat. Ételhez nem használjuk, mert hűtőnk sincs, amiben előtte vagy utána tárolhatnánk az élelmiszert – vallja be. Látszik rajta, nem meri megszeretni ezt a helyet sem, ahonnan hamarosan szintén menniük kell. Még ha nincs is hova. – Egy szükséglakás menthetne meg bennünket, de egy emberöltőnyi becsületért, jó szándékért és önzetlenségért nem adnak ilyet – összegez.
