Könyörgött, hogy hajléktalant etethessen

Josian Dunchan, az ötéves fiú nem értette, hogy a férfi, akit lát az étteremben, miért olyan koszos és leginkább egyáltalán fogalma sem volt róla, hogy mit jelent hajléktalannak lenni, egészen addig, amíg édesanyja felvilágosította. A végtelen kérdések arról, hogy hol lakik, hol a családja... csak akkor értek véget, mikor az anya elmondott mindent arról, hogy miért nem várja senki az étterem előtt a férfit.

Édesanyja látva fia jószándékát, eleget tett kérésének és vett némi ennivalót a férfinak.

A lehető legegyszerűbb szendvicset kérte a megilletődött férfi, de a nagylelkű család többféle étellel meglepte.

Mielőtt nekilátott volna az evésnek, Josiannak volt egy kérése az étteremben lévőkhöz, akik ekkor mág meghatottan figyelték az eseményeket.

A kisfiú azt kérte, mondjanak együtt asztali áldást, amit végül mindannyian meg is tettek, miközben könnyeikkel küzdöttek.