Aexandre Dumas vagy Victor Hugo tollára kívánkozna Joan és Walter Moss élete. A pár hetvenévnyi házasság után ugyanazon a napon, ugyanabban a salfordi kórházban, egyazon betegség miatt búcsúzott a földi léttől.
Nem a legszerencsésebb pillanatban kötötték össze az életüket, 1943 júliusában mindennaposak voltak a német bombázások, és Walternek jó esélyei voltak arra, hogy hősi halottként végezze Normandiában. Mellesleg a 17 éves Joannak már a boldogító igen kimondása előtt meg kellett küzdenie atyjával, akinek egyáltalán nem tetszett a házassági terv. Állítólag azért egyezett bele, mert azt hitte, Mr. Moss elesik majd Franciaországban.
De a szerelem csodákra képes, mert hazatért, és ezután őket tényleg csak a halál választhatta el egymástól. Joan még akkor is kitartott férje mellett, amikor az Alzheimer-kór tüneteit felfedezték rajta. Évekig ápolta, gondozta urát. Egészen addig, míg a tüdeje felmondta a szolgálatot. S minő véletlen, Joant abba a salfordi kórházba vitték, ahol évek óta a férjét kezelték, ahová naponta bejárt azért, hogy ott lehessen a párja mellett.
Joan 89 éves korában reggel 6-kor ment el, a férje alig egy órával később, szintén légzési rendellenesség következtében távozott.
– Megtiszteltetésnek érzem, hogy a fiúk lehettem, azért volt olyan szép és boldog gyerekkorom, mert ők is boldogságban éltek – mondta gyászoló fiúk, Martin.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
