Mit sem sejtve, a szokásos módon ment ki leveleiért a látássérült Tóth Ilona. Azonban a borítékokat nem vehette át, a postás ugyanis közölte vele: nem kaphatja meg, csak egy látó tanú jelenlétében. A postás már előre intézkedett, egy vadidegen tanút is hozott.
– Negyven éve vagyok vak, de még soha nem éreztem magam ennyire megbélyegezve emiatt – mondta a Borsnak felháborodottan az asszony. – Iskolába jártam, írástudó vagyok. Ha új postás jött, előre bemutatták, megismertem a hangját, megbíztam benne. Erről az egészről viszont értesítést nem kaptunk, csak megjelent a postás, aki arra sem vette a fáradságot, hogy becsöngessen, van-e tanúm, hanem már egy idegen emberrel állított be, aki előre aláírta az átvételt. Természetesen azonnal felhívtuk a postát, mivel ezt a rendeletet a szabályzatban sem találtuk – közölte Ilona, aki igazán csak ekkor döbbent meg. Azt a választ kapta, hogy a vakokat és gyengénlátókat ezentúl az analfabétákkal veszik egy kalap alá.
– Nem kifejezés, hogy megdöbbentem. Elkeserítő hallani, hogy a posta elvileg a saját alkalmazottait megbízhatatlannak tartja. Azonban én mit tegyek akkor, ha éppen nincs senki nálam? Vagy nem kapom meg a levelem vagy pedig egy ismeretlen emberben kellene megbíznom, akinek semmi köze az én magánügyeimhez. A pénzügyeimhez meg főleg nem – tette hozzá Ilona, aki eddig sehol nem tapasztalt ilyen diszkriminációt.
Országos szinten megközelítőleg hetvenezer embert érint a probléma, sokan Ilonához hasonlóan megalázónak tartják az eljárást. A Bors megkérdezte a Magyar Posta Zrt.-t a kialakult helyzetről, a cég képviseletében Apáti-Tóth Kata az alábbi választ juttatta el szerkesztőségünkbe:
A pontos eljárásról az alábbi kormányrendelet rendelkezik, amely nem újkeletű. A szabályok a visszaélés lehetőségének kizárását szolgálják, ezért kívánják meg a tanú jelenlétében történő kézbesítést.
A leírt helyzetet a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet a következőképpen szabályozza:
„26.§ (1) Az írni nem tudó, a latin betűket nem ismerő vagy egyéb ok miatt írásban gátolt címzettnek, vagy egyéb jogosult átvevőnek a könyvelt küldeményt írni tudó, nagykorú tanú jelenlétében kell kézbesíteni. A kézbesítő a kézbesítés előtt a címzett, vagy egyéb jogosult átvevő, továbbá a tanú személyazonosságát a 21. § és a 22. § szerint ellenőrzi. A tanú – e minőségének feltűntetése mellett – a kézbesítési okiraton vagy az aláírást rögzítő egyéb technikai eszközön saját nevét írja alá.”
Ezt a szabályt tartalmazza „A postai szolgáltatások általános szerződési feltételei” 6.10 pontjának 9. bekezdése is.
A szabályszerű kézbesítéshez ugyanis nem csak a névaláírás, hanem az is szükséges, hogy a címzett meggyőződjön arról, hogy milyen azonosítószámú küldemény, milyen dátummal történő átvételét ismeri el aláírásával. Ehhez szükséges egy független – nem postás – tanú.
A fenti szabályok a visszaélés lehetőségének kizárását szolgálják, ezért kívánják meg a tanú jelenlétében történő kézbesítést. A fentiek alapján, amikor a postai ügyintéző az ajánlott küldemény kézbesítését tanú jelenlétéhez kötötte, az előírásoknak és az erre vonatkozó gyakorlatnak megfelelően járt el.
A jelzett esetben a postás kézbesítő nem tudhatta, hogy a címzettnél tartózkodik annak unokatestvére, így a sikeres kézbesítés érdekében vitt magával tanút.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.