Tegnap délelőtt egy kôbányai templomban vettek búcsút Uhrin Benedektôl, a világháló első magyar felfedezettjétôl. A 93 éves énekes fiával, Attilával élt a budapesti Havanna lakótelepen és évek óta abban reménykedett, hogy egyszer újra a színpadra állhat.
Kérését az Úr nem hallgatta meg, sőt február 9-én magához szólította. Fia, Attila a Borsnak korábban elmondta, képtelen lesz eltemetni édesapját, hiszen kettejük nyugdíjából az adósságaikat is számba véve egyik napról a másikra éltek. Hajdú Péter önzetlenül segített a magára maradt és leszázalékolt férfin, aki azt mondja, nagyon hálás.
– Egy kezemen meg tudom számolni, hányan voltunk a búcsúztató misén. Nem tudom, miért nem jöttek a rajongók, talán nem tudtak róla. Pedig amikor színpadon állt az apám, és a Van egy kutyám, Rebeka vagy a Kispatak címû dalait énekelte, tomboltak a fiatalok, kívülről fújták a szöveget– mondta a Borsnak az 58 éves Attila.
– Azért az is jólesett volna, ha Bochkor Gábor, Liptai Claudia vagy Sebestyén Balázs is eljön, hiszen ők is gyakran foglalkoztak édesapámmal, amikor a műsoruk vendége volt.
A misét követően az a televíziós hölgy tartott beszédet, aki egykor felfedezte Benedek bácsi talentumát. Geszti Glória, a búcsúztatásában pedig felelevenítette az énekes karrierjének legjelentősebb állomásait. A szertartás után Attila édesapja maradványait hazavitte, és szobájában arra az asztalra helyezte, ahol nemrég még a közös karácsonyfájuk állt.
– Január 26-án esett el és került kórházba, onnan már haza sem jött, február 9-én meghalt. Több mint egy hónapja nem volt itthon, és eddig akadt intézni való a halála kapcsán, de most, a mai nappal kezdődik a neheze – mondta Attila megtörten, majd megdöbbentő titkokat is elárult a mindennapjaiból.
– Gyakran meglátogat éjszaka. Az álmaimban itt van körülöttem, látom, ahogy gondozza a virágait, újra élem a közös munkáinkat, és bár nagyon sok-szor veszekedtünk, inkább veszekednék most is, csak itt volna. Általában hajnal 4 és 6 óra között bukkan fel. 21-én lesz a születésnapja, veszek majd neki gyertyákat és felköszöntöm, aznap ünnepelné a névnapját is. A temetésre kilencvenkét szál szegfűt szerettem volna venni neki, de csak huszonegyre futotta. Én még nem tervezem a halálomat, de apám sem tervezte, remélem, hogy ha be is következik, akkor majd közösen egy helyre temetnek el bennünket – mondta Attila, miközben könnyes szemmel gyertyát gyújtott édesapjának.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.