A csibeválogatás korábban megbecsült szakmának számított Japánban, akik ezt a pályát választották, remekül kerestek és sokat utaztak munkájuk révén. Mivel nem volt semmilyen technikai segítségük, manuálisan kellett válogatni a madarakat nemük szerint.
A baromfitenyésztést forradalmasító módszert a harmincas években dolgozták ki és mert komoly szaktudást igényelt a munka, viszonylag kevesen űzték. A csibék nemi szervének megkülönböztetését gyorsan és pontosan kell végezni, ez okozza a nehézségeket. A megfelelő képzés nélkül szinte lehetetlen feladatra különböző módszerek léteznek, az egyik ilyen a szárnyak tollainak vizsgálata.
A jó szakember három másodperc alatt ki tudja deríteni, hogy a madár hasznos-e a baromfiipar számára, vagy “mehet a levesbe”. A nagyüzemi baromfitartásban a tojóknak van létjogosultsága, egy-két hímet is megtartanak ugyan, de mivel húsuk miatt sem hasznosíthatóak, a többséget azonnal ledarálják élve.
Angliában negyvenezer fontot, azaz kb. tizenhat millió forintot kínálnak egy évre a csibeválogatóknak, mégis alig akad jelentkező - írja a Mirror.
Körülbelül három évig tart a szakmai képzés, de nagy kitartásra és pontosságra van szükség a későbbiekben is, hiszen egy műszak alatt akár ezer csibét is meg kell vizsgálni.
- Azt hiszem, a probléma maga a munka. Órákat töltesz a csibék hátsójának bámulásával, ez valóban nem túl vonzó - mondta a Brit Baromfi Tanács igazgatója.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.