Egy éve elhallgatja fiai elől, hogy az édesapjuk eltűnt

Az ausztrál Paul Weeks, ahogy a többi utas is, gyanútlanul szállt fel a Pekingbe tartó repülőgépre, nem sejthette, hogy ez lesz az utolsó útja. Noha nem tudni pontosan, mi történt a géppel, továbbra is titkok lengik körül a vélhető katasztrófát, az bizonyos, hogy sem az ausztrál férfi, sem a többi utas nem kerül elő soha többé.

Eközben Weeks neje, Danica élete legnehezebb időszakát éli. Fájdalma teljesen érthető, tökéletes családja már soha nem lehet a régi, egyedül kell felnevelnie két kisfiát, a négyéves Lincolnt és a kétesztendős Jacket. Hiába telt el egy év férje eltűnése óta, képtelen elmondani gyermekeinek, hogy édesapjuk nem jön haza többé.

– Az ismerőseim gyakran mondogatják, hogy el kell mondanom a fiúknak az igazságot – mondta az ausztrál Sydney Morning Heraldnak Danica –, de egyelőre képtelen vagyok megtenni. A férjem csodálatos ember és apa volt, ha fordított helyzetben lennénk, ő is megpróbálná a végletekig fenntartani a látszatot, hogy egy család vagyunk, van még remény.

Danica élete nem csak érzelmileg borult fel, anyagilag is, hiszen ő otthon volt a gyerekekkel, férje volt az egyedüli pénzkereső. A mérnökként dolgozó Paul éppen Mongóliában kapott lehetőséget, és az új munkahelyére utazott, amikor a tragédia bekövetkezett. 2014. március 8-án búcsúztak el egymástól, Paul odaadta Danicának a karikagyűrűjét, hogy a viszontlátásig őrizze.

– Képtelen voltam az elmúlt egy évben feldolgozni az elvesztését, amiben közrejátszik az is, hogy nem kaphattuk meg a földi maradványait, nem tudtuk eltemetni, nem tudtunk elbúcsúzni tőle – folytatta Danica. – Még mindig benne él a szívemben, egyszerűen képtelen vagyok lezárni ezt a kapcsolatot így, hogy igazából nem bizonyosodhattam meg arról, hogy vége.

Kína külügyminisztere azt mondta, hogy nem hagyják abba a roncsok felkutatását, az ausztrál miniszterelnök viszont úgy fogalmazott, hogy a végtelenségig nem keresgélhetnek. Malajzia a baleset évfordulóján megemlékezést tartott, ami persze nem enyhíti a családtagok fájdalmát.

– Egyszer biztosan megmondom a fiúknak, hogy mi történt, de amíg tudom, addig fenntartom a látszatot – mondta Danica. – Igazából nem hazudok nekik, csak nem mondom el az igazságot, talán így egy kicsit tovább ki tudom húzni a boldog gyerekkorukat. Tudom, hogy ezt nem csinálhatom a végtelenségig, de amíg működik a dolog, megteszem. A fiúkért és Paulért is. Jár a gyermekeimnek a boldogság, biztos vagyok benne, hogy Paul is egyetértene velem.

Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!