Se áramja, se vevőkészüléke, viszont a sátra lakásnak minősül, úgyhogy fizetnie kéne.
Több mint húsz éve él erdőben, jurtában, minden civilizációs vívmány és áldás nélkül Jürgen Wagner. Az 50 éves német férfi, aki „Öff Öff”-nek nevezi magát, a Drezda melletti rengetegben remetéskedik: nincs semmiféle bevétele – fizetése, nyugdíja, segélye –, bejelentett állandó lakcíme, személyi igazolványa. Élelmiszer-adományokból él, illetve abból, amit az erdőben talál, szerez. Ha pénzt akarnak neki adni, azt nem fogadja el. A minap mégis levelet kapott (használhatja egy erdőszéli öreg malom postaládáját): egy bírósági végrehajtó 196 eurót – 60 ezer forintot – követel tőle, mert Öff Öff nem fizette be a rádió- és tévéjárulékát.
Tudni kell: Németországban ma is mindenkinek kötelező havi rtv-díjat fizetnie – ez jelenleg átszámolva 5500 forint –, ami nem tévesztendő össze a kábeles-, műholdas vagy internetes szolgáltatóknak kicsengetett előfizetési díjjal. Miként nálunk a szocializmus idején, a németeknél évtizedek óta és ma is minden adófizető közvetlenül hozzájárul egy címkézett összeggel a közszolgálati tévék és rádiók működéséhez. Ez a fő garanciája a mindenkori hatalomtól való függetlenségüknek, pártatlanságuknak és annak, hogy valóban a nézőknek – és minden(féle) nézőnek – készüljenek a műsorok.
Wagner úrnak azonban nincs tévéje, de még egy zsebrádiója se. Még áramja sincs. (Meg vezetékes vize, gáza, internete, telefonja és így tovább.) A közszolgálati díjat beszedő szervezet azonban csak a törvény betűjét nézte, ami szerint minden olyan rögzített építmény, azaz építészetileg zárt tér – függetlenül a benne lévő helyiségek számától – lakásnak minősül, amelyben lakni vagy aludni lehet. Vagyis Öff Öff jurtája is az, tehát fizetnie kellene a járulékot. Korábban még az alapján volt kötelező a díj, hogy van-e az embernek vevőkészüléke, ám több mint két éve az az elv, hogy egy lakás – egy díj, azaz akinek lakása van, fizet.
Február 2-án lejárt az Öff Öffnek szabott határidő, de egy vasa sincs, sőt semmilyen értéktárgya, amit pénzzé tehetne. Azt mondja, ha felkeresi a végrehajtó asszony, megajándékozza néhány szem lehullott almával, amit a fák alól szokott összeszedni, hogy mégse jöjjön hiába: – Már nem annyira frissek, egyiket-másikat a sünök is megrágták, de a díjbeszedő társaság esetleg főzhet belőle almadzsemet – így a nomád német a Bildnek.
