– Hol laktak, amikor a tragédia történt?
– Kolontáron, a Malom utcában. A mi házunk állt a legközelebb a tározóhoz. Ez volt a szülői házam. Az édesanyámat elsodorta a vörösiszap-áradat. Meghalt. Őt már semmilyen csoda vagy kártérítés nem fogja feltámasztani.
– A házból maradt valami?
– Semmi.
– Mindenük odaveszett?
– Földönfutók lettünk. Az autómat három kilométerre sodorta az iszap. De mást sem kímélt.
– Ekkora erővel ömlött a vörösiszap?
– Igen. Az embermagasságú vörös forgatag mindent elvitt. Semmink sem maradt.
– Hogyan tudtak ezután talpra állni?
– Nagyon sok segítséget kaptunk. Az államtól és az emberektől is. Volt, aki egy pár cipőt adott és volt, aki egy tányér meleg levest nyújtott. Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek.
– Ott maradtak Kolontáron?
– Igen, később beköltöztünk egy államilag épített házba.
– Elégedettek a bíróság határozatával?
– Teljes mértékben. Azonban vajmi kevés esélyt látunk arra, hogy a kártérítést kifizessék. Egy felszámolás alatt álló cégtől nem tudom, hogyan fogják behajtani.
– A MAL Zrt. képviselője nem jött el a határozathirdetésre. Ez korábban is így volt?
– Nem, többször is megjelentek, de ezúttal nem jöttek. Ami bánt, hogy még annyit sem mondtak a tragédia után, hogy őszinte részvétem. Sőt, minden esetben elhárították a felelősségüket, pedig a döntéseket ők hozták. A felelősség is az övék.
A Fővárosi Törvényszék határozata szerint a MAL Zrt.-nek összesen 7 millió forint nem vagyoni kártérítést kell fizetnie Fuchs Jánosnak és családjának. A megsemmisült vagyontárgyakért további 1 millió 885 ezer forinttal tartoznak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.