Szerencsés egymásra találás, nagyszabású esküvő, izgalom a gyermekvárás hónapjaiban. Ilyen átlagosan indult Ági és Laci élete, de a boldogságukat 2012. július 10-én egy tragédia kettétörte.
A harmincéves, rendőrként dolgozó férj Balatonfenyvesre utazott, hogy gyermekeknek tartson kutyás bemutatót. A munkaidő végeztével kollégáival vízibiciklire ültek, és fejeseket ugrottak a tóba.
– Az egyik ugrásnál éreztem, hogy lezsibbadtam. Egy tompa reccsenést hallottam, és felfogtam, nem mozog semmim. Végig eszméletemnél maradtam. A vízen lebegtem. Úgy emlékszem, negyvenhétig számoltam, mire a kolléganőm utánam ugrott. Kivittek a partra, onnantól képszakadás. A következő emlékképem két héttel későbbről, hogy a Honvédkórház intenzívén vagyok. Tíz hónapig feküdtem ott, ebből nyolcat lélegeztetőgépen, majd másfél év rehabilitáció következett – idézte fel szörnyű emlékeit Májer László, akinek két nyakcsigolyája tört el, megsérült a gerincvelője, ezért nyaktól lefelé lebénult.
– Sem feldolgozni, sem elfogadni nem lehet a történteket. Ha beletörődnék, akkor nem tudnánk változtatni semmin. Egyedül semmit nem tudok csinálni, és mivel 196 centi vagyok és közel 90 kiló, így Ági sem tud egyedül mozgatni. Mondtam neki, hagyjon el, keressen valaki mást, de nem ment el.
A baleset idején a fiatalok nyolc hónapos házasok voltak, és a feleség már négy hónapja hordta szíve alatt közös gyermeküket. Ági minden erejével küzdött férjéért, akinek egy százalék esélyt adtak a túlélésre az orvosok. Laci nem lehetett ott kislánya születésekor, és Zsófi első lépéseiről is lemaradt. Legnagyobb álma, hogy egyszer magához ölelhesse kislányát. December elején hagyta el végleg a kórházat, és a család jelenleg egy apró albérletben él Nyíregyházán. A hangulatos kis lakás egyik szobájában automatikusan mozgatható ágy, betegemelő szerkezet, számtalan krém és szívókatéterek jelzik, nem egy átlagos családi fészekben járunk. Laci egy modern kerekes székben ül, melyet az állával vezényel, míg Ági az éppen ébredező kislányukat öleli.
– Imádkoztam. Mást nem tehettem. Nem hittem el, hogy egyedül maradhatok. Ez nem történhet meg, biztattam magam, és nem is történt meg – mesélte a feleség, és gyengéden megsimogatta férje arcát. – Ha Zsófi nem lenne, nem tudom, hogyan vészelnénk át a nehézségeket.
A házaspár életét alaposan felforgatta a baleset. Külső segítség nélkül nem boldogulnak a mindennapokban. Ági ápolónőket meghazudtoló módon tisztítja férje torokkanüljét, szívja le annak váladékát, köhögteti, de a mozgatása csupán egy gondozónő segítségével kivitelezhető. Ennek ellenére nem vesztették el a hitüket és bíznak a csodában – hiszen az orvosok nem biztatják őket további állapotjavulással –, de addig is szeretnék könnyebbé tenni az életüket.
– Nagyon jó volna egy nagyobb, akadálymentesített lakás, ahol kényelmesen elférnénk, és Lacit akár a fürdőszobába is kitolhatnám. Egy egyterű autóról pedig álmodni sem merünk. Abban elférne a kerekes széke, és nem lenne egész nap bezárva. Láthatná a játszótéren rohangáló kislányát is – ábrándozott Ági.
A segítség útján…
Aki segíteni szeretne a családnak, az a [email protected] címre írhat
kapcsolatfelvétel céljából.
