Judy van Niekerk kapcsolata a legszolídabb meghatározások szerint is különleges volt édesapjával - ám nem a szó jó értelmében. A férfi ugyanis nejeként tekintett saját lányára egészen hat éves kora óta: felesége ugyanis ekkor hagyta el őket.
Judy - aki több évtizeden keresztül tartotta magában szörnyű gyermekkorának titkát - nem csak a házimunkáért és öt kisebb testvéréért felelt: apja kényszerítette, hogy az estére már elgyötört, hullafáradt kislány fent maradjon vele, sőt, egy ágyban is kellett aludniuk.
A házastársi kötelességek persze a zárt hálószobaajtó mögött is folytatódtak...
Egy alkalommal, amikor Judy 14 éves volt, az apa “Nem vagy méltó a szerelmemre”-kiálltással mellbe lőtte. Később, a mentőknek és a rendőröknek azt mondta: a lány magának okozta a sérülést.
Judy végül 20 évesen menekült el a családi terror elől. Emlékeit mélyen magába temette - egészen 2000-ig, amikor végül bíróság előtt tanúskodott gyermekkori traumáiról. A történet legmegdöbbentőbb része: az asszony meglátogatta apját a börtönben, és a halálos ágyán megbocsátott neki. “Miután elment, szomorú voltam. Mégiscsak az apám volt. Örültem, hogy utoljára még láthattam. Megbékéltem.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.