Többször is tört már be a környékbeli lakásokba a gazdagréti pókember, de nem tudták elkapni, mert nem hagyott nyomot.
Szájról szájra terjed a hír a gazdagréti Regős utcában: leesett és meghalt E. Zoltán, akiből sanyarú gyerekkor után betörő lett felnőttként.
A fiatal férfi egy IX. emeleti erkélyen keresztül próbált betörni egy lakásba, de pórul járt. A környéken – a hideg idő ellenére is – meg-megállnak az emberek beszélgetni egymással.
– Hallottad? – kérdezik egymástól, közben mindenki szedegeti össze az információmorzsákat, és gyorsan kiderül, hogy bár E. Zoltán tényleg csibészkedés közben halt meg, élete ugyanúgy kezdődött, ahogyan másé.
– Az édesanyja meghalt régen, én úgy tudom, hogy az apukája sem él már. Akkor siklott ki az élete. A féltestvérével lakott itt a telepen, de onnét is elküldték – mondja egy középkorú asszony, majd így folytatja: – Látják a X. emeleten az erkélyeket, amiken rács van? Na oda mind ő tört be – teszi hozzá a hölgy, de hogy a féltestvérével miért váltak el útjaik, azt már nem tudja. Közben egy kutyasétáltató férfi áll meg mellettünk.
– Tavasszal ebből a szemközti házból dobtak ki egy kiskutyát. Akkor arról is cikkeztek, most meg ez. Teljes borzalom – mondja, majd elballagva még megjegyzi, Zoltán börtönben volt több évig. Az ő értesülései szerint féltestvérétől pedig azért kellett eljönnie, mert pénzt lopott annak élettársától, holott mosott, főzött rá.
– Többször kirabolt már környékbeli lakásokat. Olyan is történt, hogy miközben én fényes nappal kint locsoltam a ház előtt, addig betört és kirámolt egy lakást – meséli a háznak a gondnoka, ahova Zoltán életében utoljára próbált meg betörni.
– Tényleg „pókemberként” emlegették, mert mindenfajta félelemérzet nélkül mászkált az erkélyeken. Elkapni viszont alig tudták, mert mindig kesztyűben dolgozott, és a cipőjét is cserélte: nem hagyott nyomot – összegezte az asszony, hozzátéve: E. Zoltán ismereteik szerint kábítószerfüggő volt. A Bors megtalálta a férfi féltestvérét, de nem kívánt nyilatkozni.
