Percekkel a halála előtt még készített egy fotót magáról a világ egyik legismertebb bázisugrója, amint egy szakadék peremén ül a tenger felett. Még Instagramra is feltette a képet. Aztán lezuhant a 90 méteres mélységbe.
A csodás tengerparti napfelkeltét akarta megnézni a 25 esztendős Gareth Jones az ausztráliai Sydney mellett. Ehhez kétszeresen lélegzetelállító helyszínt választott: gyönyörűt és hajmeresztőt. Egy meredek szirtfal peremére ült ki, tornacipős lábát a semmiben, pontosabban a tajtékzó, sziklás tenger fölött lóbálva.
Képet is csinált az okostelefonjával a végzős cambridge-i hallgató, és azon nyomban felrakta az Instagramjára. „Egy másik nap, egy másik boldog hely” – írta a fotó alá. Percekkel később már nem élt.
Az egyik legismertebb bázisugró, akinek a zuhanás volt az élete – a világ számos híres épületéről ugrott le ejtőernyővel – négy barátjával mászott fel a szirtre kora reggel. A rendőrség közlése szerint fittyet hányt egy biztonsági kordonra is: átmászott rajta, hogy jobban lássa, ahogy „a vízből kikel” a Nap. Háromnegyed hétkor azonban elvesztette az egyensúlyát, megcsúszott, és a 90 méteres szakadékba zuhant. Azonnal halott volt.
Jones több mint 500 veszélyes ugrást abszolvált életében. Mindegy volt neki, hogy a svájci Eiger északi faláról vagy a 421 méter magas, Kuala Lumpur-i Menara-toronyról volt szó, a lényeg az volt, hogy minél magasabban legyen és minél szenzációsabb az ugrása.
Az angliai Brightonból származó fiatalember néhány hónapja élt Ausztráliában. Egy sydney-i barátja beszámolt egy beszélgetésről, ami egy héttel a tragédia előtt zajlott közte és Jones között. A bázisugró azt mondta neki: nem szeretné, ha halála után a barátai sírnának utána. „Viking temetést szeretett volna: küldjék ki a tetemét a barátai egy lángoló hajón a tengerre, miközben ők holdfénypartit csapnak. Gareth nem félt a jövőtől, egyszerűen csak élni akart” – nyilatkozta a barát.
